ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
... ez a kiiiis huncut pedig nem javult úgy, ahogy illett volna, ezért megkérdeztem tőle, akar-e némi röntgensugarakat nyakalni. Azt felelte, direkt perverziója a röntgensugár nyakalás, úgyhogy elvittem őt az esztékába. Ott töltöttünk egy teljes délutánt a bacikkal teli levegőtlen folyosón. Sebészdoki bácsi (bizonyos Balázs, majdnem az unokám lehetett volna) elhadarta, mit is tegyek a kis huncuttal (borogatás, jegelés, fastumgél, ne lógassam - na, gondoltam, ezeket mind egyszerre, picifiam, vagy lehet felváltva?), majd átzavart a röntgenre, de előbb még Magdi néni nevű nővérkével közösen kitöltöttek több A4-es papírlapot, kettőt aláírattak velem is (hogy bele nem őrülnek ebbe a sok adminisztrációba...). Aztán röntgen, na ott jött csak a feketeleves, mert egy teljes órába telt, mire egyáltalán bejutottam és a kis huncutot szemből és profilból is lefotózták, ám ez mind semmi volt ahhoz képest, hogy a sztárfotóra és szöveges leletre (újabb A4-es lap, ezt is aláírni, nehogy letagadhassam, hogy megkaptam) ugyancsak egy órát kellett várnom. Ezek után mint Zrínyi, úgy rohantam ki az épületből, hogy végre szippanthassak párat a főtér levegőjéből, abban talán kevesebb a baci.
De rohantamban még rápillantottam a leletre, hogy mégis tudjam, megérte-e ez a tortúra. Nem érte meg, a kis huncut nincs eltörve.
Jobb kezemen a kis huncut már hat éve - amikor is baleset érte - egészen érdekesen áll, pontosabban eláll. Ahogy elnézem, ez a most leamortizált bal kis huncut sem lesz már soha a régi. Úgy látszik, bele kell nyugodnom, hogy minden odafigyelés és sznobizmus nélkül tudom ezentúl produkálni a decens kéztartást például kávéivás közben, mert akármelyik kezembe kapom majd a csészét, előírásszerűen eláll a kisujjam.
Milyen kár, hogy nem iszom kávét.
De rohantamban még rápillantottam a leletre, hogy mégis tudjam, megérte-e ez a tortúra. Nem érte meg, a kis huncut nincs eltörve.
Jobb kezemen a kis huncut már hat éve - amikor is baleset érte - egészen érdekesen áll, pontosabban eláll. Ahogy elnézem, ez a most leamortizált bal kis huncut sem lesz már soha a régi. Úgy látszik, bele kell nyugodnom, hogy minden odafigyelés és sznobizmus nélkül tudom ezentúl produkálni a decens kéztartást például kávéivás közben, mert akármelyik kezembe kapom majd a csészét, előírásszerűen eláll a kisujjam.
Milyen kár, hogy nem iszom kávét.
9 megjegyzés:
Háát, mosolygásra késztet ez a pár sor itt. Közben meg fáj Neked :( Az a kis huncut...A gél, a jég azért használ, ha kissé körülményes is alkalmazni, próbálkozz. Tán két nap és jobb lesz!
Jót nevettem, de nem kinevettelek, csak elképzeltelek teaivás közben, mikor váltogatott kézben tartod a csészét, mert természetesen a bögre nem illik ilyen decens kézbe! Át is érzem a helyzeted, mert az egy évvel eltörött jobb csuklóm már nekem se lesz a régi. Azon kuncogok, hogy a felületes szemlélődő azt hiszi, balkezes vagyok, mert azzal jobban megy a ténykedés.
A helyzet ismerős. Nekem ugye a jobb kézfejemen a pukli lassan 3 hónapja van ott. Ha valami, akkor a bioptron lámpázás segített,de csak időszakosan. Most is fájdogál. Jobbulást!
az nem lehet, hogy mindez azért van, mert már annyi minden van már a kisujjadban? azért a fájásnak nem kellene ott lenni :)
:)) - és nagyon jót játszottam a cicával! Nagyon aranyos. :)
Jobban van már az iciri-piciri? Vagy azért a nagy csend, mert nem? Jobbulást!
De jópofa ez a macsek!!! :-)))))
Biiiikfiiiiic! Csak nem költözködsz máris?
Vagy nem tudsz írni?! Jajjaj, csak nem eltörött mégis az iciri? Vagy "csupán" egy kis blogmentességre vágysz?
Remélem minden rendben.
(A cicuska tényleg nagyon helyes, néha jövök játszani vele:)
Jellemző a "vidéki tantuszomra" (a fiatalok azt se tudják, mi a tantusz), hogy nem tudtam, miféle macsekkal játszotok, mire rájöttem. Nagyon édi!
Remélem, ismét írsz nekünk, s csak ezért kell hiányolnunk, mert a Bahamákon pihizel!
Megjegyzés küldése