Szerintem az élet

Talán mégsincs veszve minden. Már egy idő óta azt veszem észre magamon, hogy nem érdekel, ami azelőtt érdekelt, nem akarom megtanulni, amit nem tudok, nem szeretném már megérteni, hogy valami hogyan működik és egyáltalán, hagyjon engem békén a világ az újdonságaival, a kihívásaival, a megoldásra váró kérdéseivel. Hol van már az az idő, amikor fél éjszaka ültem pokrócba csavarva az ágyamon és addig nézegettem egy program betűhalmazát, míg rá nem jöttem a törvényszerűségeire, vagy amikor címkéket ragasztgattam a számítógép belsejében minden huzalra, csatlakozóra, hogy aztán egy másik házba beszereljem az összeset és működjön is? Nem akarok már megoldani semmit, nincs türelmem, nincs ambícióm, semmim sincs, ami volt.
De most ... most azért mégis nagyon szeretnék rájönni, mitől van az, hogy a Windows Media Player a dual audio fájlokból kicsomagolt avi-fájlokat úgy játssza le, hogy hallatszik az eredeti hang és ezzel párhuzamosan a magyar szinkron is (baromi zavaró, ugye nem kell mondanom), a Nero Show Time-nál viszont csak a szinkronhang szól. Mert oké, ezentúl a Neroval nézem a filmeket, a probléma ezzel megoldva, semmi baj ... de azért csak jó lenne rájönni, mi az, amit a WMP nem tud és miért nem tudja, na.
Viszont arra jó volt ez a tapasztalat, hogy megállapítsam, Lauren Graham magyar hangja sokkal jobb, mint az eredeti.