Szerintem az élet

Az előzőhöz passzol egy mai élmény: azért az elég félelmetes, amikor a Mammut második emeletén a számtech boltban, miután a nevemet bediktálom (mondjuk, fogalmam sincs, miért kell a sima számlára név, de már megszoktam), a fiú bepötyögi, majd rámnéz és kérdő hangsúllyal ezt ejti ki: "X... utca ötvenhét?" - ugyanis voltam már kuncsaftjuk párszor és az adataim be vannak betonozva az örökkévalóságig az ő rendszerükbe. Na, például ilyen helyekről tudják a pógárok adatait azok, akik fel akarják használni valamire. És fel akarják, beeeezony ...
Hogy is írta József Attila? "Számon tarthatják, mit telefonoztam, s mikor, miért, kinek. Aktába írják, miről álmodoztam, s azt is ki érti meg." Hát igen. Egy abszolút közömbös üzlet, nem hatóság, nem közigazgatási szerv, semmi különös, semmi köze hozzám, semmi köze ahhoz, hogy hívnak és hol lakom, de tudja, bevési, számon tartja. Ez van. Ilyenkor - persze csak utólag - felötlik bennem a gondolat, hogy tulajdonképpen mondhattam volna azt is, Gipsz Jakabné, még címet is kreálhatnék, létezőt és hihetőt, ha abban a pillanatban jól vág az agyam. No, majd legközelebb.

Más: beszéljünk értelmesebb dolgokról, közhírré tétetik a rejtvény megfejtése. Kérem szépen, a kakukktojás a másik olasz kórusmű volt, vagyis a La Madonna della Neve. Mert ugyan szerepel benne "téli" szó, a hó, de semmi köze a télhez. Akiről szól, mi úgy ismerjük, Havas Boldogasszony, ünnepe sem télen van, hanem augusztus ötödikén. Ez a római Santa Maria Maggiore bazilika szentelési évfordulója, mely bazilikát a hagyomány szerint arra a helyre építették, ahol valamikor a negyedik században hó esett augusztus ötödikén.