Szerintem az élet

A mai nap eseményei ebben a sorrendben zajlottak: mosás, főzés, mosogatás, sütőtökparti. Tudjátok, ez utóbbi micsoda? Mivel nekem nincs sütőm, utcabéli kedves ismerősnél összejövünk és ott sütöm meg a gyööööönyörűszép narancsszínű tökszeleteket, de minthogy ez nem kétperces folyamat, mellesleg jól elbeszélgetünk. Kint vigasztalan szürke eső szitál, bent a gázsütő remekül felfűti a konyhát, kutyus boldogan szundikál az előszoba sarkában, mi pedig megoldjuk a világ gondját-baját, igazi vidéki idill.
... lenne, ha a konyhaablakból nem pont a múlt héten felállított témobilos toronyra látnánk rá, melynek tetején, eső ide vagy oda, két alak szerelget. A torony miatt már egy hete dúl a népharag, ugyanis egy héttel ezelőtt emelte oda két részletben egy daru. Azóta egyes utcabeliek megkeresték a körzet önkormányzati képviselőjét, aki megnyugtatta őket, hogy témobilék engedély nélkül emelték a tornyot, "le van állítva", mondá képviselő asszony. Ehhez képest azóta is minden nap felmegy rá két ember és ügyködik, a vastraverzen szépen szaporodnak a különféle antennának látszó tárgyak. A torony két telek határán áll és rossznyelvek szerint a két háztulaj összesen másfél millát fog felmarkolni a terület igénybevétele fejében. Tudni kell, hogy ugyanez a torony már három év óta állt egy másik helyen, ahol állítólag az ottani környék lakói harcolták ki (három év alatt), hogy megszabaduljanak tőle, így került ide, ahol szintén emberek laknak, ugyanúgy van fejük, két fülük és kezük-lábuk, mint ama másik környék lakóinak. Most harcoljanak ezek, ugyebár.
Egyébként pedig utálom, hogy semmit nem tudok tervezni, minden az időjárás függvénye, péntek-szombati programokat mondtam vissza, mondván, hogy jön a havazás, nem utazom keresztül-kasul a városon, pedig régi hazámba lettem volna hivatalos. És most mi van? Nálunk eddig egy szem hó sem esett. Grrrr...