Ma képet kereteztem. Festő barátném olajfestményét, melyet valamikor húszéves korunk táján kaptam ajándékba tőle talán születésnapomra - abból gondolom, hogy születésnapom lehetett, mert nem január volt, hanem meleg nyári idő, amikor ott állt a kapuban, kezében a becsomagolt képet szorongatva. A kép a költözések alatt némileg amortizálódott, a fakeret elvetemedett, aztán az üvege is eltörött, beletettem hát a régi rajztábla-tartómba, hogy legalább magát a festményt megóvjam. Most pedig újra olyan, mint régen, sőt, már nemcsak őrizgetem, hanem a falat dísziti. Úgy, mint rendes képhez illik.(A fény nem a festmény tartozéka, az a vakum. Akárhogy céloztam, valami mindig belevillant, vagy az ablak tükröződése, vagy a vaku, hát akkor már inkább legyen az utóbbi, úgy gondoltam.)
Alighanem ma éjjel is jó hideg lesz, máris ilyen fényesen ragyog a Hold a tiszta égbolton:
5 megjegyzés:
Nagyon ügyes vagy! Tiszta profi munka ez a keretezés!!!
Jaj, és új számok is vannak! Az Angelát nagyon szerettem. Meg a Toldy Máriát is.
Hogy ez a Samu milyen sasszemű! Hát nem észrevette a három új számot a dobozban! :)))
Nem is figyeltem a számokat... Na, most gyorsan megnézem :)
A fenyő-hátteret azért én is megláttam ám:) Mila is mindig szépül-újul, mint Te. Kicsit "irigykedem" hogy én ilyeneket nem tudok :(
Jaj, a fenyőre is akartam reagálni tsegnap, de azután már késő volt, nem akartam új kommentet írni. De nagyon szép!!!
Zene: Ja kérem, én mondtam az elején, hogy az 50-es és főleg a 60-as évek zenéje a mindenem!
Hmmmm.... Szóval tegnap, nem pedig tsegnap, ugye. Mert minek az a nagy sietség? Akkor ír ilyen zöldséget az ember.
Megjegyzés küldése