Szerintem az élet

Már nem először kezd elegem lenni az iwiw-ből. Pedig olyan jó keresgélni benne és olyan jó meglepetések is érhetik időnként az embert. De most megint bejelölt valaki, akinek a nevét sem hallottam soha. Ahogy az adatlapját átnéztem, két azonos pontot találtam életünkben: a lakóhelyemen lévő szomszédos általános iskolába járt, valamint abba a gimnáziumba, amelyikbe én is. Ezen kívül semmi. Előbb visszakézből ki akartam nyomni a jelölését, aztán mégse, mert az ugye olyan bántó - még ha jogos is - aztán aludtam rá egyet és tegnap írtam egy rövid üzenetet neki, ugyan magyarázná meg, honnan kellene ismernem. Most várok. Vagy arra, hogy magától visszavonja a jelölést, vagy arra, hogy válaszol és magyarázkodik, bár el sem tudom képzelni, mivel fogja bizonyítani, amit nem lehet.
Azért bosszant a dolog, mert már két ilyen van az ismerőseim között, őket egy-egy engedékeny pillanatomban, pontosabban, megunva a magyarázkodást, mégis visszaigazoltam annak idején. De mindvégig tudtam és tudom, hogy nem ismertem és nem ismerem azt a kettőt sem, minthogy nem ismertem minden egyes diákot, aki 1962 és '66 között néha elment mellettem a gimi folyosóján. Miért nem lehet egy ilyen egyszerű magyar szót, hogy ismerős, jelentésének megfelelően értelmezni, miért?
Ja, egyébként ennek a legutóbbi bejelölőmnek 1598 (!) ismerőse van, ami szerintem jelzés értékű, ahogy mondani szokás. Jelzése annak, hogy tán mégse én vagyok a hülye, hanem egy krónikus gyűjtögetővel állok szemben. Hogy kinyomom a jelölését, az már biztos, de előbb megvárom, mit tud felhozni mentségére.