Szavazzatok, kedveskéim, rajta, csak tessék, tessék!
15 megjegyzés:
Névtelen
írta...
Hááát, én egyiket se várom el tőle :) Mert mindenki magából indul ki, ugye...
Egyébként pedig: 1.A kedves blogíróimat akkor is megnézem, ha napokig nem írnak. Sosem érzem ezt hiábavalónak. Legfeljebb aggódni kezdek, aztán kommentben vagy magán-emilben firtatom az okot. Már akinél vagyok olyan "státusban". 2. Ha ritkábban ír, de nem olyan tartalmas, azt se bánom. Nem mindig megy az. Az élet tulajdonképpen olyan hétköznapi, nem? És az a szép benne sokszor. 3. Ha hetekig nem ír, az tényleg rossz. De ha bejelenti, befejezte, vége, és szomorúan, de leírom magamban, később meg véletlenül kiderül, újra folytatta, az se túl jó érzes. Mintha lemaradt volna valamiről az ember... A magam részéről általában közbejön valami, események, fáradtság, vagy épp szünetet kell tartanom, hogy feltöltődjek a jelenben, visszatérni a múlthoz másképp nem lehet, de hát ez spec. eset...
Na, tudnék én egyetlen klikkeléssel szavazni? Nem. Bezzeg kotyogni, kommentben is, az megy nekem :) Patdon.
Tudod, olyankor nagyon szomorú vagyok, ha valaki abbahagyja! Olyankor én is velehalok egy picit! És várom, nagyon várom vissza! Szerencsére nagyon ritkán fordul elő!
Irjon amikor tud, írjon amit tud, ha megkedveltem, valószínűleg nem véletlenül tettem! Alaposan megfontoltam! :)) Ha nem jelentkezik, egy idő után úgyis kiabálni kezdek! :)
elvárások nincsenek, akiket olvasok, azokat akkor is olvasom, ha keveset írnak, vagy halál unalmasak, mert egyszerűen az ember csak nem szokik le az ismerőseiről csak azért, mert nem írnak vagy unalmasak? persze nem ez szokott lenni a tipikus. csak olyan mindenféle hétköznapok, sokféle nézetből. azért az jó, hogy ha valaki eltűnik, akkor ne szó nélkül és megtalálhatatlanul. mint pl Tarkapille :-(
Én is megnézem minden nap a kedvenc blogjaimat, és akármit ír, örülök neki. Ha valaki sokáig nem ír, azért szeretem tudni, hogy mi az oka. De elvárásaim nem lehetnek, szerintem :-).
Én meg elvárom mindet :D írjon sokat, gyakran, tartalmasat, ha meg épp nagyon akadályoztatva van, jelezze. Ugyanakkor én magam ritkán írok, kevéssé tartalmasat, és ha bajom van, megtartom magamnak és nem jelzem a blogomban :P
Rhumelhez csatlakozozom, nem tudok ebből választani. Én úgy vagyok ezzel, hogy a blogot én igyekszem a magam kedve szerint írni, van úgy, hogy nem megy az írás, meg olyan is, hogy be nem áll a szám, meg olyan is, hogy írnék, de nincs rá időm. Egy dolog, viszont biztos, ha nem magam gondolataimat írom, csak írok, mert elvárják tőlem, azzal soha sem vagyok elégedett, nem okoz örömet. Én senkitől sem várok semmit, ha ír, és érdekes, akkor örülök, és beajánlom a főoldalra, ha lehet, ha nem ír, akkor aggódom, és türelmesen várom, hogy visszajön. Azok, akik nem írnak már hosszú hónapok óta, és linkek nálam, és azt sem tudom hol vannak, hát velük nem tudok mit kezdeni, azt hiszem le fogom venni őket, pedig úgy fáj a szívem értük.
15 megjegyzés:
Hááát, én egyiket se várom el tőle :) Mert mindenki magából indul ki, ugye...
Egyébként pedig:
1.A kedves blogíróimat akkor is megnézem, ha napokig nem írnak. Sosem érzem ezt hiábavalónak. Legfeljebb aggódni kezdek, aztán kommentben vagy magán-emilben firtatom az okot. Már akinél vagyok olyan "státusban".
2. Ha ritkábban ír, de nem olyan tartalmas, azt se bánom. Nem mindig megy az. Az élet tulajdonképpen olyan hétköznapi, nem? És az a szép benne sokszor.
3. Ha hetekig nem ír, az tényleg rossz. De ha bejelenti, befejezte, vége, és szomorúan, de leírom magamban, később meg véletlenül kiderül, újra folytatta, az se túl jó érzes. Mintha lemaradt volna valamiről az ember...
A magam részéről általában közbejön valami, események, fáradtság, vagy épp szünetet kell tartanom, hogy feltöltődjek a jelenben, visszatérni a múlthoz másképp nem lehet, de hát ez spec. eset...
Na, tudnék én egyetlen klikkeléssel szavazni? Nem. Bezzeg kotyogni, kommentben is, az megy nekem :) Patdon.
t=r :)
Izgatottan v�rom az eredm�nyt ;)
(�s, hogy ez nem nekem jutott eszembe! :p
Rhumel, csak fecsegj nyugodtan, bármikor, én örülök neki! :)
Tudod, olyankor nagyon szomorú vagyok, ha valaki abbahagyja!
Olyankor én is velehalok egy picit!
És várom, nagyon várom vissza!
Szerencsére nagyon ritkán fordul elő!
A blogíró akkor írjon, amikor rájön az írhatnék.
Hogy tartalmasat-e, vagy kevésbé tartalmasat, az lényegtelen.
Egyetértek, kapitányg, én is épp ezért jöttem vissza, hogy módosítsam a 2. pontot!
Irjon amikor tud, írjon amit tud, ha megkedveltem, valószínűleg nem véletlenül tettem! Alaposan megfontoltam! :))
Ha nem jelentkezik, egy idő után úgyis kiabálni kezdek! :)
Rhumel kommentjével egyetértek! :-)
elvárások nincsenek, akiket olvasok, azokat akkor is olvasom, ha keveset írnak, vagy halál unalmasak, mert egyszerűen az ember csak nem szokik le az ismerőseiről csak azért, mert nem írnak vagy unalmasak? persze nem ez szokott lenni a tipikus. csak olyan mindenféle hétköznapok, sokféle nézetből.
azért az jó, hogy ha valaki eltűnik, akkor ne szó nélkül és megtalálhatatlanul. mint pl Tarkapille :-(
Én is megnézem minden nap a kedvenc blogjaimat, és akármit ír, örülök neki. Ha valaki sokáig nem ír, azért szeretem tudni, hogy mi az oka. De elvárásaim nem lehetnek, szerintem :-).
Én meg elvárom mindet :D írjon sokat, gyakran, tartalmasat, ha meg épp nagyon akadályoztatva van, jelezze.
Ugyanakkor én magam ritkán írok, kevéssé tartalmasat, és ha bajom van, megtartom magamnak és nem jelzem a blogomban :P
Rhumelhez csatlakozozom, nem tudok ebből választani.
Én úgy vagyok ezzel, hogy a blogot én igyekszem a magam kedve szerint írni, van úgy, hogy nem megy az írás, meg olyan is, hogy be nem áll a szám, meg olyan is, hogy írnék, de nincs rá időm. Egy dolog, viszont biztos, ha nem magam gondolataimat írom, csak írok, mert elvárják tőlem, azzal soha sem vagyok elégedett, nem okoz örömet. Én senkitől sem várok semmit, ha ír, és érdekes, akkor örülök, és beajánlom a főoldalra, ha lehet, ha nem ír, akkor aggódom, és türelmesen várom, hogy visszajön.
Azok, akik nem írnak már hosszú hónapok óta, és linkek nálam, és azt sem tudom hol vannak, hát velük nem tudok mit kezdeni, azt hiszem le fogom venni őket, pedig úgy fáj a szívem értük.
blogíró, kérem, írjon kicsit magácskáról, hogy van :)
köszönik szépen.
:)))))
Megjegyzés küldése