Ma már másodszor voltam sóbarlangban. Tulajdonképpen jó volt, bár nem tudom, használ-e majd, de próba szerencse, mint tudjuk. Mindenesetre jól tettem tegnapelőtt, hogy bérletet váltottam öt alkalomra, ismervén magamat - mármint ama tulajdonságomat, hogy ha nem feküdne benne a pénzem, akkor tutira lebeszélném magam arról, hogy elmenjek. Így viszont lezavarom az öt alkalmat, aztán addigra kiderül, hogy hiába töltöttem az időmet vagy megérte. Ma például egyedül élveztem a barlangnak bedíszletezett szoba magányát (nincsenek nagyon túlterhelve, úgy látom), ami remek volt, bár eszembe jutott, hogy ezt itthon is megtehetném, igaz, itthon se látványtervezők megálmodta díszlet, se sótégla, se olyan fekvőre billenthető szuper nyugágy, na mindegy. De azt a fránya meditációs zenét igazán hanyagolhatnák a szolgáltatók. Ma kiszúrtam velük, az övemre csíptetve bevittem a fülhallgatós kisrádiómat, hehe. Úgyhogy odafent szólt a misztikusra hangszerelt mjuzik, én meg hallgattam a normális zenét, legalább nem unatkoztam annyira. A fényeket meg egyenesen kizártam (azok is váltakoznak ám, fényterápia, mondta tegnapelőtt a hölgy, na, gondoltam, te se tudod, mi az, én meg nem hiszek benne, kvittek vagyunk, anyus ...), ugyanis becsuktam a szemem.
Aztán kicsit plázáztam, bár nem vagyok egy kimondott plázacica típus, de ma az is jólesett. Kötelezettség nélkül fogdosni mp3 lejátszókat, fényképezőket, nyitogatni hűtőajtókat, forgatni jobbnál jobb telefonokat és hasonlítgatni lcd-tévék képminőségét - ez igazán jó szórakozás. Akkor is, ha egyiket se akartam megvenni.
Plázázásom eredményeképpen lassan kezdek kiigazodni a Mammutban, mind a kettőben, ami azért nem kis teljesítmény, azt hiszem. Ja, és ugyancsak ott szembejött velem Balanyi Bibiána, feltűnt, hogy alacsonyabb, mint hittem, de ugyanolyan, mint évekkel ezelőtt (ami az ő korában azért elég természetes, de mégse ...).
Aztán hazajöttem. Itt baromira fújt a szél, hozta a hangokat is, többek közt a második szomszédból a malacvisítást. Ahhoz képest, hogy ebben az utcában baromfin kívül nagyobb haszonállatot tilos tartani, hát ahhoz képest dúl a falusi idill, kecske, birka és malac is van több helyen. Hogy melyik büdösebb (nem tudom szebben mondani, mérsékeltebb jelző sehogy se illik ide), az eldönthetetlen. A legcsúnyább hangja a malacoknak van, szegényeknek, bár a kecske se kutya, ha bánatos. Na, szóval, sebtiben eszembe is jutott az a két malacunk, akiket ötvenhatban november elején pánikszerűen levágtunk (lehet találgatni, miért pont közvetlenül november negyedike után), meg az is eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a választási malacról sokáig azt hittem, azok olyan röfik, akiket választáskor vágnak le. Azt ugyan nem tudom, hogy gyermekként milyen fogalmaim lehettek arról, hogy választás, mikor tudvalevőleg nem volt kikből választani, mivel csak a Hazafias Népfront indított jelöltet, de mindegy. A választási malac nekem már csak olyan választási malac marad.
Aztán kicsit plázáztam, bár nem vagyok egy kimondott plázacica típus, de ma az is jólesett. Kötelezettség nélkül fogdosni mp3 lejátszókat, fényképezőket, nyitogatni hűtőajtókat, forgatni jobbnál jobb telefonokat és hasonlítgatni lcd-tévék képminőségét - ez igazán jó szórakozás. Akkor is, ha egyiket se akartam megvenni.
Plázázásom eredményeképpen lassan kezdek kiigazodni a Mammutban, mind a kettőben, ami azért nem kis teljesítmény, azt hiszem. Ja, és ugyancsak ott szembejött velem Balanyi Bibiána, feltűnt, hogy alacsonyabb, mint hittem, de ugyanolyan, mint évekkel ezelőtt (ami az ő korában azért elég természetes, de mégse ...).
Aztán hazajöttem. Itt baromira fújt a szél, hozta a hangokat is, többek közt a második szomszédból a malacvisítást. Ahhoz képest, hogy ebben az utcában baromfin kívül nagyobb haszonállatot tilos tartani, hát ahhoz képest dúl a falusi idill, kecske, birka és malac is van több helyen. Hogy melyik büdösebb (nem tudom szebben mondani, mérsékeltebb jelző sehogy se illik ide), az eldönthetetlen. A legcsúnyább hangja a malacoknak van, szegényeknek, bár a kecske se kutya, ha bánatos. Na, szóval, sebtiben eszembe is jutott az a két malacunk, akiket ötvenhatban november elején pánikszerűen levágtunk (lehet találgatni, miért pont közvetlenül november negyedike után), meg az is eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a választási malacról sokáig azt hittem, azok olyan röfik, akiket választáskor vágnak le. Azt ugyan nem tudom, hogy gyermekként milyen fogalmaim lehettek arról, hogy választás, mikor tudvalevőleg nem volt kikből választani, mivel csak a Hazafias Népfront indított jelöltet, de mindegy. A választási malac nekem már csak olyan választási malac marad.
7 megjegyzés:
Balanyi Bibiánát ismerni kéne? (szégyenlős arc, mélyen lesütött szemekkel ˘˘ )
A te hőmérőd mínusz 4-et mutat! Tessék beállítani valami rendesre, mire visszajövök!
Vackor, nem, nem kéne feltétlenül ismerni, de bevallom, némiképp ébresztőnek szántam az ő felemlítését, mert sejtettem, hogy erre sokan felkapják a fejüket.
:))
Először megnyugodtam, ha VAckor se tudja, ki is a furanevű nőszemély, talán nem is kellene szégyenkeznem.
Erre, Bikfickém, kiderül, hogy csak kísérleti alanyok voltunk :))))
Én egyetlen Bibiánát ismerek, a Mensa vezetőjét. Róla van szó? Az utcán azért nem biztos, hogy felismerném :-).
És tudja, és tudja, és tudja! ... mármint Gigi, gratulálok! :)
Pedig eredetileg nem versenyre szántam Bibiána emlegetését, csak fel akartalak rázni kicsit benneteket. Úgy látom, sikerült. :)))
Na, ebbe a barlangba szoktam én is járni, és bizony használt. Sőt tulképpen jól lehet pihenni.
Szerinted?
De ha már majdnem nálunk jártál, igazán szólhattál volna. Már tényleg itt lenne az ideje.
Jjl, dehát napközben dolgozol, hiába szóltam volna. Egyébként megyek még legalább háromszor. :)
Nálam még semmi hatása sincs, de még csak kétszer voltam, azért remélem, az ötödik után már majdcsak érzek valamit.
Megjegyzés küldése