Miért ne lehetne néha zenét is hallgatni itt, igazam van? Például Bilicsi Tivadar előadásában a Nem wurlitzer a verkli című örökbecsű számot, amely ugyan nem a 20. század elején keletkezett, hanem jóval később, akkor, amikor már létezett a wurlitzer (szövegét Darvas Szilárd írta). De a hangulat! A hangulat, az minden kétséget kizáróan lehetne századeleji is.
|
Megjegyzés: a kintornának semmi köze a kín-hoz! De ha valaki kideríti, hogy maga a szó pontosan miből, honnan ered, az előtt megemelem a kalapom és kap egy jutalomzenét. Én magam eddig csak addig jutottam, hogy talán az a kin- ott az elején a görögből származhat és mozgást jelent (vö.: kinesztézia, kineziológia, stb.) - de aztán tovább semmi, mindig elakadok.
(A különféle zeneszerkezetek történetéről pedig itt lehet összefoglaló cikket olvasni.)
11 megjegyzés:
Jaj, de nagyon szerettem ezt én mindig hallgatni!!
Mikor gyerekkoromban felmentünk Pestre (mert oda FELMENTÜNK) a rokonokhoz, a nagy bérház udvarába minden áldott nap bejött a kintornás és én ledobhattam neki aprópénzt! Micsoda élmény volt!
Egyre jobb itt! :) Ide fogok járni nosztalgiázni. :)
Csak tessék, tessék, folyvást, folyvást - itt más se lesz, csak nosztalgia, arra van kitalálva! :)
Szia Bikfic! Csodaszép és nagyon tanulságos az új blogod:-) Valódi izelító a korból, történelem és művészettörténet együtt.
Gratulálok hozzá és még sok-sok
új beirást kérek:-) mindannyiunk
örömére:-) Neked meg kitartást és türelmet kívánok a
szerkesztéshez:-)
szavak.freeblog.hu
Köszönöm! :)
"XV. századi nyelvemlékünkben, a Sermones Dominicales-ban 1470-ben még a 'lant' jelentésű latin lyra van így értelmezve: cintorna. A középkori latin quinterna (szó szerint: 'öthúrú') quinterne, kinterne alakban átkerült a németbe, illetőleg az osztrákba, ahol 'öthúros lant'-ot, illetőleg 'citerá'-t jelentett. A sokszor kínosan nyaggatott hangszer nevét aztán a nyelvérzék a magyar 'kín' szóval kapcsolta össze (ma is mondjuk a rosszul játszó muzsikusra, hogy kínozza a hegedűt vagy a zongorát), pedig az 'öt' jelentésű latin quinque rejtőzik benne."
(Szilágy Ferenc: A magyar szókincs regénye, Tankönyvkiadó, 1974. - 136-137. old.)
Bocsánat, lehagytam egy i betűt...
Helyesen: Szilágyi Ferenc
Ez az! köszönöm Gabi! én csak odáig jutottam, hogy a németből került hozzánk, de el nem tudtam képzelni, miféle német szóból.
Meg még annyit tudtam, hogy Comenius a tekerőlantot nevezte kintornának.
Gabi, megígértem a jutalmat, szóval, milyen képet óhajtasz? Határozz meg kategóriát: régi budapesti, régi XVII. kerületi (mert vannak olyanjaim is), régi szegedi - amilyet akarsz, olyat teszek be ide.
Hadd ne határozzak meg semmit :)
Legyen meglepetés, annak örülnék a legjobban.
Szóval: válassz nekem valamit :)
Rendben, igyekszem! :)
De hogy én mennyire el vagyok tájolva: most látom, nem is képet ígértem, hanem zenét. Ez aztán a megbízhatóság, amikor azt is elfelejtem, amit ígérek! :(
Na, nem baj, lesz kép is, zene is.
Megjegyzés küldése