Időközben kiderült, hogy most szombaton nem is megy a nosztalgiavonat Esztergomig, csak Visegrádig. Oda nem megyek, nem vonz a Fellegvár sem, mert életemben már annyiszor voltam Visegrádon, hogy csak na. Gyerekkoromban osztálykirándulás? Visegrád! Gimis koromban osztálykirándulás? Visegrád! Tanár koromban osztálykirándulás? Visegrád! Saját osztályommal, vagy mások osztályával pótkísérőként, de minden évben ingajáratban voltam Visegrádra. Munkahelyről külföldi vendégeket kellett vinni valahova? Visegrád! És ez így ment éveken keresztül. Szép hely az a Visegrád, nem mondom, de inkább oda mennék, ahol még alig ismerek valamit.
Nem baj, majd augusztusban jöhet Esztergom, meg a nosztalgiagőzös.
Most pedig kipihenem a mozgalmas estét, amikor is a szomszédban szerelmi dráma zajlott, nálam meg épp akkor volt tárva-nyitva az ablak, hogy a szél csendesültével átszellőzzön végre a lakás. Úgyhogy szinte testközelből élvezhettem a szabadtéri előadást ordítozással, sírással, kapucsapkodással egyetemben.
Majd ha jönnek nézni a házat a következő potenciális vevők, ezért a hangulatos környezetért valami extra felárat fogok felszámítani, azt hiszem.
3 megjegyzés:
Úgysincs a tv-ben Big Brother:-)
Nekünk is van ilyen extránk a földszinten egyébként, most éppen a kutyát próbálják farkától megszabadítani a sokgyerekek, ami az én fülemnek is legalább annyira fáj, mint szegény párának.
Ja, és nem tudnál a rókák mellett a szélvész miatt is intézkedni, mert már a seprűt is elvitte, amire , ugye, ülni akartam..:))
Ne is mondd, a széltől már egész idegbajos vagyok. Már második napja hallgatom, agyrém! :)
Megjegyzés küldése