Szerintem az élet

Ha még egy órát itt kell ülnöm és hallgatnom a szél zúgását, ordítani fogok, azt hiszem. Eddig ment a rádió, most megy a tévé, egyik sem érdekel és ezeken túl is hallom a szelet, megőrülök. Tán felöltözöm és elmegyek valahová, nincs is olyan hideg kint, mint amilyennek bentről gondolná az ember, úgyhogy mindenkinek jobb lesz, ha nem maradok itt tovább. Dolgom éppenséggel lenne a faluban is, a nagyvárosban is, pehelysúlyú sem vagyok, hogy csak úgy feldöntsön a vihar, úgyhogy összeszedem magam és elhúzok. És még nem is biztatnak azzal, hogy mérséklődik a szél, legfeljebb éjszaka valamelyest, aztán holnap újra ugyanez lesz. Ej, vén Európa, meg kék bolygó, grrr!

Jut eszembe, nem akar valaki szombaton velem jönni Esztergomba, de nem akárhogy, hanem nosztalgiavonattal? Tudnivalók itt - nem feltétlenül kell a programcsomagot megvenni, elég egy oda-vissza jegy, mondjuk fapadosra és akkor azt csinálunk ott, amit akarunk, de jönni és menni valódi régi gőzmozdonyos vonattal fogunk. Na, ki jön?