Nálunk holnap lesz a rendes tavaszi lomtalanítás. Ennek megfelelően már napok óta lomvadászatra szakosodott osztagok járják az utcákat. Mikrokörnyezetemben (értsd: a ház előtt) pillanatnyilag a helyzet a következő: a járda szélén a régi, ócska, kidobott forgófotelunkban üldögél egy asszony a délutáni napsütésben. Várja a felmentő sereget, gondolom, egy autós hozzátartozót, hogy elvigyék a kincset. Biztos, ami biztos, addig beleült, nehogy más lecsapjon a zsákmányra. Íme bizonyság, hogy nem a levegőbe beszélek:
Pár perccel azelőtt pedig egy fickó kötözte nagy akkurátusan a biciklijére az ősi keverőtárcsás Hajdú mosógépet, úgyhogy zajlik az élet kies mezővárosunkban. És mi lesz még holnap reggel, amikor kivonszolom a többi cuccot? Csúcsforgalom!
----------------------
Update: néni egy félóra múlva megunta és elhúzott. Aztán később jött egy olyan fehér dzsip, hogy hét nyelven beszélt, kiszállt két koma, pár másodpercig tanulmányozták az objektumot, majd kikapván az ülés alól egy feszítővasat, leoperálták a forgólábat, bedobták a kocsiba és elhúztak.
Tehát még mielőtt valaki azt gondolná, hogy szegény, elesett embereken gúnyolódom én itten, akiknek nincsen otthon rendes ülőalkalmatosságuk - ácsi! Csak a vasláb kell őnekik, aminek súlya van és főleg ára a hulladéktelepen. (Valószínűleg a néni otthon szebb karosszékben ül, mint én - annál is inkább, mivel nekem egyáltalán nincsen karosszékem, hehe ... de lesz, hamarost, Kika rulez!)
12 megjegyzés:
A lomtalanítás nálunk is ugyanígy zajlik, ráadásul itt keskenyebbek az utcák, a kirakott cucc meg sok. Alapjában véve jó dolog ez az akció, de én nagyon nem szeretem, mert olyan kulturálatlanul megy az egész. Olyankor napokig csatatér van az utcánkban és az egész környéken. És feltűnt, hogy mindent úgy vizsgálnak meg a guberálók, hogy jó-e valamire, hogy egy vasdarabbal megkalapálják. (Teljesen mindegy, hogy mi az, ütik.) Ennek megfelelően jó hangos az egész akció. Nálunk nyáron szokott lenni. Brrr... (Pláne, akkor már nyitva van az ablak, még hangosabb és szörnyűbb az egész.)
Na, nem semmi amiket leirtál, jót nevettem rajta. Én sajnos rettegek a lomitól, mert szakmámnál fogva csupa "kurrens" dolgot dobok ki, TV, monitor, stb. Mire a kukások kiérnek, a réti négerek ellepik a környéket, és a pár deka aluminiumért és rézért pajszerokkal és fejszékkel nekiállnak TV-t szerelni. Ennek következtében szétverik a dobozokat és ami a nagyobb baj, a képcsöveket, több köbméternyi törött üvegcserepet generálva a fűbe, amibe még hónapok múlva is képes vagyok belehajtani kocsival. A dolog ellenszerét nem találtam meg, beszélni nem lehet velük, a réztől bevadult hordák teljesen kezelhetetlenek. Rémálom volt minden lomtalanítás, igy inkább már nem teszek ki semmit...
Én nem szoktam kirakni semmit, de kirak helyettem az egész utca. És a 3-4-5 emeletes, régi pesti bérházakból jó sok cucc kerül ki ilyenkor. Hatalmas hegyek (!) vannak olyankor mindenfelé. Ez még nem lenne baj, hiszen erre találták ki. Csak az a baj, hogy eleve úgy rakják ki, hogy nem lehet tőle közlekedni, utána meg jönnek a guberálók, húzzák-vonják, még rosszabb lesz a helyzet, a végén már sem a járdán, sem az úttesten nem lehet haladni. Ha esetleg marad egy keskeny út a ház mellett a szegény járókelőknek, akkor ott meg ül "az őrző ember". Ha ez tényleg úgy működne, ahogy elő van írva, hogy előző este kiraknák, másnap elvinnék, akkor nem lenne vele semmi baj. De ez a majdnem egy hétig tartó őrület ez mindig szörnyűűűűűű!
Mi este szoktuk kirakni, legutóbb hajnalra semmi nem maradt a ház előtt. Az égvilágon mindent elvittek, még a törött műanyag székeket is, bár nem tudom, minek. A legutóbb meg apu hívta magához az érintetteket, és megmondta, vagy viszik az egész fotelt (és kapnak mellé egy halom alumínium kilincset), vagy nem kapnak semmit, a fotel lábát sem. Vittek mindent :-).
Nekem az a trükköm, hogy szigorúan aznap kora reggel teszek ki mindent. De ma úgy adódott, hogy a két nehéz darabot, a mosógépet és a fotelt kivitte helyettem a szomszéd, ő most volt kéznél. A többit már én fogom holnap reggel kirakni. Így nincs napokig tartó kupi a ház előtt.
Bikfic, megszereztem a két "szent"széket, elvisszük majd...
Kedves Bikfic és Gigi, Nálatok ezt meg lehet oldani, mert mindenki a maga háza elé kirakja a maga cuccát, rendben, kulturáltan. De egy sűrűn beépített városrészben (ld. Bp. belső kerületeit) más a helyzet. Ott egy házban 20-30 lakás van (vagy még több). Ha minden lakásból csak néhány darabot tesznek ki, akkor is már lom-hegy lesz belőle. És akkor jön az általam fent leírt "csendélet".
Hú, de jó témát találtunk ma estére! :-) :-)
Hát igen, volt alkalmam többször is látni, hogy megy ez a fővárosban, akár a Belvárosban, akár a Margit körúton, tiszta szemétdombot csinálnak az utcákból.
Kacinka, köszönöm. :) de ha Nektek is kell, tartsátok meg ám nyugodtan.
Tied , nekünk már van :)
höhö, a történet nagyon vicces, én is mindig csak bámulok, kinek mi értékes.
lacinak mondanám, hogy a tévé-szerű dolgokat tudomásom szerint mint elektronikai hulladék be kell venniük a lakossági hulladékgyűjtő udvaroknak. csak persze oda kell vinni.
Nálunk a tanácsok döntik el milyen lomtalanitási formát használnak, pl. a mienk évente kétszer viszi el ingyen a holmit, egyénenkénti hivásra. Ilyenkor be kell diktálni pontosan mit rakunk ki, ha több kerül oda, azt nem viszik el, ugyanis az aznapi lista szerint tervezik a fuvart, hányszor fordulnak, mennyi fér a teherkocsira. Mivel zsákutcában lakunk, nálunk nem tűnik el semmi. De nemrég az egyik újság csinált "mű" lomtalanitást az egyik belső kerületben (még mindig zöldövezet)és képriportban közölték a "döbbenetes" képeket, hogy néhány óra alatt széthordták a cuccokat, csak egy babakocsi maradt. Nyilván kevés babus van a környéken:)
Más..Az egyik itteni m. barátnőm az utcájukban kirakott cuccokból elvett egy kicsit lerobbant antik széket és felújitotta.. csodás darab a mai napig. Szóval ami az egyiknek lom, az a másiknak még érték lehet...
(én voltam az előző is, csak elfelejtettem beirni a nevem)
Megjegyzés küldése