Szerintem az élet

Nem unalmas az élet idelent vidéken, ma este például kifejezetten állt a bál. No nem olyan igazi, csak amolyan bunkóbál, ugyanis volt itt minden a szomszédban: üvöltözés keresztül-kasul, válogatott szakkifejezésekkel megspékelve, rendőrség kihívása, békéltetési próbálkozás a hatóság részéről, meg minden, mi szem-szájnak ingere. A szövegből ítélve egy ablak is betört korábban, majd pedig életveszélyesen meg lett fenyegetve egy huszonéves leány az ő saját nemzőatyja által, viszonzásképpen pedig a leány sem kímélte atyja felmenőit és a szövegbe szőtt lóalkatrészeket. Ezután bekapcsolódtak a cselekménybe a közvetlen szomszédaik is és pártfogásukba vették a lányt, menedéket nyújtva neki ma éjszakára, na, erre aztán ők is kaptak pár keresetlen mondatot az atyától kábé százhúsz decibelen. Mozgalmas esténk volt, de már csend van, minő szerencse.
Én pedig az izgalmak oldására kilenckor benyomtam egy filmet a lejátszóba és derűsen megtekintettem a Budai cukrászda című 1936-ban készült magyar filmet Somlay Artúrral, Perczel Zitával, Kabos Gyulával és Gózon Gyulával a főbb szerepekben. Sose láttam még ezt a filmet, és hát mit is mondjak ... feledhető. De a semminél jobb.