Már megvan, legalábbis gondolatban, hogy hová fogok legközelebb utazni: vagy Kalocsára, vagy Szekszárdra. Vagy előbb az egyikbe, utána meg a másikba.
Kalocsához az egyik nagynéném révén kapcsolódom, aki ott volt iskolanővér, meg kicsit Apu révén is, ugyanis ő 1945-ben nagyon rövid ideig Foktőn tanított - volna, ha meg nem betegszik és nem tölt három hónapot betegállományban. Viszont ezenközben érte a hír, hogy Dunavarsányban tanítót keresnek és nem tudom, mi okból, de odahelyeztette magát, tehát felépülése után ott folytatta a tanítóskodást. Talán érezte, hogy ez élete egyik legfontosabb döntése, de akár érezte, akár nem, a lépés sorsdöntő volt. Ott ismerte meg ugyanis Anyut és ugyebár, mint tudjuk, Bikfic nem jött volna létre, ha nincs Dunavarsány. :)
Igaz, Kalocsán már jártam valamikor úgy négyéves koromban, de csak nyomokban emlékszem a látogatásra, mely abból állt, hogy bemehettünk a börtönbe beszélőre a nagynénémhez, aki a Grősz-per egyik elítéltje volt. Úgyhogy ezt a kirándulást elhanyagolhatjuk, Kalocsa teljesen új lesz nekem. És meg kell ott keresnem majd a régi Fekete-cukrászdát is, ami anyai ágon volt valamelyik távoli rokoné, de ennek addig még pontosan utánanézek a családi historia domusban.
Szekszárd pedig anyai nagymamám okán kell, hogy megismerve legyen általam. Ott járt iskolába, ott tanította őt többek közt Babits felesége és erre a tényre élete végéig emlékezett. Nagymamámék egy szomszédos faluban, Őcsényben laktak (megnéztem, Szekszárdról hét perc alatt odaér a vonat), ha ügyes leszek, még oda is átugorhatok.
Kaland az élet, hát nem?
Kalocsához az egyik nagynéném révén kapcsolódom, aki ott volt iskolanővér, meg kicsit Apu révén is, ugyanis ő 1945-ben nagyon rövid ideig Foktőn tanított - volna, ha meg nem betegszik és nem tölt három hónapot betegállományban. Viszont ezenközben érte a hír, hogy Dunavarsányban tanítót keresnek és nem tudom, mi okból, de odahelyeztette magát, tehát felépülése után ott folytatta a tanítóskodást. Talán érezte, hogy ez élete egyik legfontosabb döntése, de akár érezte, akár nem, a lépés sorsdöntő volt. Ott ismerte meg ugyanis Anyut és ugyebár, mint tudjuk, Bikfic nem jött volna létre, ha nincs Dunavarsány. :)
Igaz, Kalocsán már jártam valamikor úgy négyéves koromban, de csak nyomokban emlékszem a látogatásra, mely abból állt, hogy bemehettünk a börtönbe beszélőre a nagynénémhez, aki a Grősz-per egyik elítéltje volt. Úgyhogy ezt a kirándulást elhanyagolhatjuk, Kalocsa teljesen új lesz nekem. És meg kell ott keresnem majd a régi Fekete-cukrászdát is, ami anyai ágon volt valamelyik távoli rokoné, de ennek addig még pontosan utánanézek a családi historia domusban.
Szekszárd pedig anyai nagymamám okán kell, hogy megismerve legyen általam. Ott járt iskolába, ott tanította őt többek közt Babits felesége és erre a tényre élete végéig emlékezett. Nagymamámék egy szomszédos faluban, Őcsényben laktak (megnéztem, Szekszárdról hét perc alatt odaér a vonat), ha ügyes leszek, még oda is átugorhatok.
Kaland az élet, hát nem?
3 megjegyzés:
Jó az, hogy így gondolod! Sose fogsz unatkozni :))
Jó, hogy visszatért a kedved, tervezgetsz, kimozdulsz, igen így kell élni, szebbé tenni a napjainkat. Néha az élmény negatív lesz, de akkor is történt valami, és nem csak a szürke falak, szomorú gondolatok. Csak így tovább! :-)))
Tyche, megsúgom, hogy nem a kedvem tért vissza, hanem menekülök, folyamatosan menekülök. Akik régóta ismernek, tudják, hogy teljesen idegen tőlem ez életforma. De így legalább történik valami minden nap, ez igaz.
Megjegyzés küldése