Kezdem magam úgy érezni, mint a tévézés őskorában, amikor hétfőn is, pénteken is adásszünet volt, de még akkoriban is sokkal többet néztem tévét, mint mostanában. Konkrétan szólva, mostanság szinte teljesen leszokom a tévézésről.
Mit nézzek? Ezeket a híradókat, amiktől a gyomrom fordul fel? Vagy a piffpuff filmeket, meg a bugyuta amcsi vígjátékokat? Most csütörtök van, elmondom, mit néztem múlt szombat óta, könnyű lesz, nagyon könnyű lesz felsorolni.
Szombaton bekapcsoltam a Dob+basszus idejére, hát éppen ment az emlékműsor szegény Kaszás Attiláról, azt természetesen végignéztem. Vasárnap reggel még jókor tisztáztam magammal, hogy egyrészt délelőtt elmegyek hazulról, Főtér meg egyébként sem lesz (azt ugyanis nézném), másrészt pedig délután nem lesz Ráday-városvédő műsor (ugyanis azt is nézném, ha lenne), ebből aztán az lett, hogy vasárnap egész nap be sem kapcsoltam a tévét, tiszta haszon. Hétfőn megnéztem a Barátok közt igen színvonalas epizódját, adtam tehát a kultúrának egy akkorát, de akkorát ... és mivel a Kék fénnyel már legalább nyolc év óta nem szoktam stresszelni magam (tudok én félni egyfolytában rendőrségi műsor nélkül is igen hatékonyan), a tévékészülék ismét pihenőre tért. Aztán kedden megnéztem a Szomszédok utódját, az Életképeket, csak azért, hogy ismét láthassak néhány tudálékos grimaszt és szájbarágós poént, mert ezek nélkül nem tudok élni. Tegnap volt szerda? Igen, határozottan emlékszem, hogy szerdán háromnegyed hétkor rákapcsoltam ugyan az rtlklub híradójára és pár másodpercig sokkoltam magam Antónia egyre vörösebb hajának látványával, de ezzel egyidőben el is kezdtem telefonálni, sokáig, sokáig telefonáltam (Favorit Plusz ugyebár, így könnyű), úgyhogy távirányító lenyom, Antónia eltűn, inkább a tartalmas csevej maradt.
Ez volt múlt szombat óta. És még én akartam LCD-tévét venni! Minek?
Ja, valamelyik este benyomtam a lejátszóba egy régi magyar filmet Tolnay Klárival és Ráday Imrével a főszerepben (A hölgy egy kissé bogaras, készült 1938-ban). Na, ezen viszont jól szórakoztam, pedig már legalább kétszer láttam. Tán azért, mert semmi köze a tévéhez.
Mit nézzek? Ezeket a híradókat, amiktől a gyomrom fordul fel? Vagy a piffpuff filmeket, meg a bugyuta amcsi vígjátékokat? Most csütörtök van, elmondom, mit néztem múlt szombat óta, könnyű lesz, nagyon könnyű lesz felsorolni.
Szombaton bekapcsoltam a Dob+basszus idejére, hát éppen ment az emlékműsor szegény Kaszás Attiláról, azt természetesen végignéztem. Vasárnap reggel még jókor tisztáztam magammal, hogy egyrészt délelőtt elmegyek hazulról, Főtér meg egyébként sem lesz (azt ugyanis nézném), másrészt pedig délután nem lesz Ráday-városvédő műsor (ugyanis azt is nézném, ha lenne), ebből aztán az lett, hogy vasárnap egész nap be sem kapcsoltam a tévét, tiszta haszon. Hétfőn megnéztem a Barátok közt igen színvonalas epizódját, adtam tehát a kultúrának egy akkorát, de akkorát ... és mivel a Kék fénnyel már legalább nyolc év óta nem szoktam stresszelni magam (tudok én félni egyfolytában rendőrségi műsor nélkül is igen hatékonyan), a tévékészülék ismét pihenőre tért. Aztán kedden megnéztem a Szomszédok utódját, az Életképeket, csak azért, hogy ismét láthassak néhány tudálékos grimaszt és szájbarágós poént, mert ezek nélkül nem tudok élni. Tegnap volt szerda? Igen, határozottan emlékszem, hogy szerdán háromnegyed hétkor rákapcsoltam ugyan az rtlklub híradójára és pár másodpercig sokkoltam magam Antónia egyre vörösebb hajának látványával, de ezzel egyidőben el is kezdtem telefonálni, sokáig, sokáig telefonáltam (Favorit Plusz ugyebár, így könnyű), úgyhogy távirányító lenyom, Antónia eltűn, inkább a tartalmas csevej maradt.
Ez volt múlt szombat óta. És még én akartam LCD-tévét venni! Minek?
Ja, valamelyik este benyomtam a lejátszóba egy régi magyar filmet Tolnay Klárival és Ráday Imrével a főszerepben (A hölgy egy kissé bogaras, készült 1938-ban). Na, ezen viszont jól szórakoztam, pedig már legalább kétszer láttam. Tán azért, mert semmi köze a tévéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése