Azt azért még muszáj megjegyeznem, hogy milyen nagyon, nagyon, nagyon jó, ha a virtuális ismeretségek elkezdenek valóságos barátságokká alakulni, méghozzá hipp-hopp, csak úgy hirtelen. Mert nem igaz, hogy a virtualitás, meg a komputer, meg az internet megöli a személyes kontaktust - már persze akkor nem igaz, ha jól használjuk ezeket.
És mi jól használjuk, naná, de még mennyire!
És mi jól használjuk, naná, de még mennyire!
9 megjegyzés:
Ezzel teljesen egyetértek, nagyon közeli barátaim is vannak, akiket interneten ismertem meg. Persze ehhez tovább kell lépni, a csak virtuális barátságokban nem nagyon hiszek - kell a személyes kontaktus az igazán komoly dolgokhoz.
A férjemet is a neten ismertem meg, igaz, összesen kétszer beszéltünk online meg pár hétig leveleztünk. Azóta viszont egymás között gyakorlatilag nem haználjuk a netet, csak nagy ritkán, ha valamit e-mailben küldünk nap közben.
Én nem is hittem volna, de igazad van...:)
Soha nem találkoztunk volna, ha nincsenek ezek a blogok! És milyen kár lenne értünk! :)
Így igaz!
És ha Kacinka nem lett volna ilyen bátor...
ezt egyszerűen nem lehet frappánsabban megfogalmazni. csatlakozom az előttem szólókhoz :-)
:)
Na andalgóék, ti csak aludjatok most már, jó? :) árt tinéktek az éccakázás.
Én is találkoztam már egy-két "blogtárssal", és eddig nem ért csalódás. Ezt a bloggerbált bizony irigylem, jó, hogy így egymásra találtatok! Persze az is igaz, hogy a Képeseket együtt és külön-külön is szívesen olvasom... :)
Megjegyzés küldése