Szerintem az élet

Az előzőhöz még valami, ami Endi kommentjéről jutott eszembe. A buszról, ha kívülről nézte az ember, nem sejthette, milyen rozoga: az ablaktörlő hol működött, hol nem, és mivel odafelé végig esőben mentünk, ez elég zavaró volt, szegény pilóta többször is félreállt, leszállt, törölgetett, majd indultunk tovább. De ami aztán végképp nevetséges volt, hogy a járgány nem tűrte a rükvercet. Bodajkon például a kuncsaftok felszedése után meg kellett volna fordulni, de ez csak úgy volt lehetséges, hogy lementünk a lepukkant vasútállomáshoz, ahol még felfedezhető valami régi, használaton kívüli úgynevezett buszforduló, és azon szépen körbehajtva visszatértünk a megfelelő irányba, csak hogy ne kelljen tolatni, mert az nem megy. Aztán hazafelé jövet pár utas kérte, hogy kerüljünk Szár és Szárliget felé, de ezt elég későn adták a sofőr tudtára, pontosabban pár méterrel már túlszaladt azon az útelágazáson, ahol be kellett volna fordulni balra. Megálltunk és ugyebár azt a pár métert vissza kellett volna gurulni, mert a keskeny úton megfordulni nem lehetett. A vezetőben megvolt a jószándék, meg is fogta a kart, próbálta is nyomni, aztán feladta, mondván, attól fél, hogy egész egyszerűen eltörik és akkor ottmaradunk.
Ez itt a reklám helye: Albatros Travel, csak azt ne!

**************

Gizelláék és ami mögöttük látszik: