Az eljövendő találkozóról eszembe jutott Tóni bácsi. Tóni bácsi és Idus néni a szomszédunkban lakott, amolyan atyai és anyai jóbarátai voltak a szüleimnek, no meg persze nekem szinte pótnagyszüleim. Olyanokra emlékszem, hogy amikor hároméves koromban kivették a mandulámat, hazakerülvén a kórházból és lábadozván a nagyszoba rekamiéján, nagy élvezettel eszegettem az Idus néni által gyártott utánozhatatlan madártejet, aztán később menyasszonyt játszva úgy estem hasra az Idus nénitől kölcsönkért és magamra aggatott függönyben, hogy csak úgy nyekkentem, meg milyen izgalmas volt, amikor az ötvenes évek végén szputnyikot lesni másztunk fel velük együtt a padlásra, no és hogy a fridzsider nélküli őskorban nyaranta rendszeresen az ő kertjükben lévő kútba eresztettük le a romlandó tejet, húst, miegymást az akkurátusan láncra szerelt vödörben.
Tóni bácsiék 1961-ben elköltöztek onnan, előbb Tápiószelére, aztán immár véglegesen Kecskemétre. Kapcsolatunk továbbra is megmaradt, leveleztünk és így mindig tudtunk egymásról. Aztán elkövetkezett 1968 nyara, amikor én - megunván a kétszeri sikertelen felvételit - harmadszorra nagy cselesen beadtam az eredeti papírjaimat a szegedi egyetemre és ezzel párhuzamosan a hiteles másolatokat a kecskeméti óvónőképzőbe (mert akkoriban nem lehetett ám egyszerre jelentkezni még két helyre sem, csak egyre). Be is hívtak alkalmassági vizsgára Kecskemétre, ahová nagymamám is jött velem, mivel mint vasutas özvegynek szabadjegye volt, no meg persze imádott utazni. De még előbb megírtuk Tóni bácsinak (addigra szegény Idus néni már meghalt), hogy mikor érkezünk, jó lenne vele is találkozni, ha ráér, jöjjön ki az állomásra.
Odaértünk Kecskemétre, leszálltunk a vonatról és sodródtunk az állomás felé a tömegben, amikor is halljuk ám, hogy valaki a nevemet kiabálja. Tóni bácsi állt a hömpölygő emberáradatban és hangosan ismételgette: "T.... Ági, T.... Ági!!!" - úgy, ahogy az a régi ántivilágban szokás volt pályaudvari várakozóknál. Megörültünk egymásnak, elkísért bennünket, ahova kellett, közben jót beszélgettünk.
Ez jutott eszembe, ahogy a bloggerinák találgatásairól olvastam, mármint hogy vajon hogyan fogjuk megismerni egymást, kiről milyen kép alakult ki bennünk és az hogy fedi a valóságot - szóval, vagy kiabálunk - ami nagy feltűnést fog kelteni az emberidegen Déli pályaudvaron, különös tekintettel az elhangzó becenevekre - vagy saccolunk. De szerintem csak rá kell nézni akármelyikünkre, és máris világos lesz, ki kicsoda.
Tóni bácsiék 1961-ben elköltöztek onnan, előbb Tápiószelére, aztán immár véglegesen Kecskemétre. Kapcsolatunk továbbra is megmaradt, leveleztünk és így mindig tudtunk egymásról. Aztán elkövetkezett 1968 nyara, amikor én - megunván a kétszeri sikertelen felvételit - harmadszorra nagy cselesen beadtam az eredeti papírjaimat a szegedi egyetemre és ezzel párhuzamosan a hiteles másolatokat a kecskeméti óvónőképzőbe (mert akkoriban nem lehetett ám egyszerre jelentkezni még két helyre sem, csak egyre). Be is hívtak alkalmassági vizsgára Kecskemétre, ahová nagymamám is jött velem, mivel mint vasutas özvegynek szabadjegye volt, no meg persze imádott utazni. De még előbb megírtuk Tóni bácsinak (addigra szegény Idus néni már meghalt), hogy mikor érkezünk, jó lenne vele is találkozni, ha ráér, jöjjön ki az állomásra.
Odaértünk Kecskemétre, leszálltunk a vonatról és sodródtunk az állomás felé a tömegben, amikor is halljuk ám, hogy valaki a nevemet kiabálja. Tóni bácsi állt a hömpölygő emberáradatban és hangosan ismételgette: "T.... Ági, T.... Ági!!!" - úgy, ahogy az a régi ántivilágban szokás volt pályaudvari várakozóknál. Megörültünk egymásnak, elkísért bennünket, ahova kellett, közben jót beszélgettünk.
Ez jutott eszembe, ahogy a bloggerinák találgatásairól olvastam, mármint hogy vajon hogyan fogjuk megismerni egymást, kiről milyen kép alakult ki bennünk és az hogy fedi a valóságot - szóval, vagy kiabálunk - ami nagy feltűnést fog kelteni az emberidegen Déli pályaudvaron, különös tekintettel az elhangzó becenevekre - vagy saccolunk. De szerintem csak rá kell nézni akármelyikünkre, és máris világos lesz, ki kicsoda.
2 megjegyzés:
Szólnék a készátveréses havernek, jöjjön már ki szombaton a Délibe , anyag lesz... :)
:-)
Megjegyzés küldése