Szerintem az élet

Tegnap állt elő az a tipikus eset, amikor vizet prédikáltam és bort ittam. Újabban annyira arra törekszem, hogy kora este - tehát pl. 8-9 körül - nehogy elaludjak, hogy végül túlteljesítem a tervet és később már végképp nem bírok elaludni. Tehát tegnap, illetve ma végül fél kettőkor feküdtem le, de még akkor is beletelt legalább félórámba, mire elaludtam.
Ennek az lett a vége, hogy számomra még négy órát sem ért összesen ez az éjszaka, mert reggel, kevéssel hat előtt arra ébredtem, hogy valami nagyon dübörög odakint, olyan volt, mint amikor vashordót gurítanak vagy raknak fel valamire. Mi a nyavalya ez ilyenkor, vasárnap hajnalok hajnalán nem szoktak itt ilyen zajok lenni! Kinézek, hát látom ám, hogy egy teherautószerű valami áll az úttesten, mögéje pedig egy ponyvás, nagy utánfutó van kapcsolva, abból dübörög az a valami. Aztán amikor az a valami nyerített is egyet, akkor már rájöttem, hogy bizony lovat szállítanak és ő dobog nagy idegesen az utánfutóban - én is dobognék, még tán nyerítenék is, ha be lennék zárva egy letakart kaszniba és úgy száguldoznának velem. A sofőr bütykölgette a kocsi elejét, úgy látszik, nem stimmelt valami, azért állt meg útközben, de hogy pont előttünk, ez megbocsáthatatlan.