És igen, igen, igen! a szupervonattal jöttem haza a székesfővárosból! Úgy éreztem magam, mint egy messzi jövőben játszódó fantasztikus filmben.
Nagyon szép, most még nagyon tiszta, egyetlen lépcsőn kell fellépni rá, nincs szükség hegymászó mutatványra, az ülések ergonómiailag viszonylag jó felépítésűek (azért mondom, hogy viszonylag, mert az én derekamnak az a szűk harminc perc nem volt elég, hogy megítéljem). Nem rázkódik, nem zötyög, nyugodtan végig lehet menni akár kapaszkodás nélkül is az ülések között, nem dülöngél az ember jobbra-balra, klíma zúg benne, de ettől eltekintve csendes. Az ajtókat megállás után gombnyomással lehet nyitni - úgy valahogy, mint a környezetbarát buszokat kívülről. A szemben lévő ülések között talán picivel nagyobb a hely, mint a régi vonatokban, bár nem sokkal, mindenesetre ha egyikünk sem tehénkedik el, hanem normálisan ül, akkor talán nem ékelődünk bele egymás térde kalácsába. Fűtőtestek csak oldalt vannak, vagyis nem fordulhat elő, hogy egyenesen a gyehenna tüzén érezzük magunkat, amikor az ülések alól alánkperzselnek.
De! mert persze olyan nincs, hogy de ne lenne. Szóval a negatívumok: csomagtartó csak a fallal párhuzamosan van, ily módon jóval kisebb hely jut a cuccoknak, mint régen. Magasságra megfelelőek, befér egy nagyobb szatyor, táska állítva, viszont nagy méretű bőrönd fektetve semmiképp, mert ahhoz keskeny a polc és a koffer úgy lebillenne a kuncsaftok fejére, mint annak a rendje. Mivel pedig nincsen a falra merőleges csomagtartó, ennek következtében kabátakasztót sem tudtak máshová szerelni, mint a falra az ablakok mellé. Ez nagy hátrány, mert így az ablak mellett ülő utas fogja elviselni, gyűrni, lapítani a mellette ülő télikabátját, pufidzsekijét, miegyebét is a sajátján kívül.
Aztán: az egész szerelvény egy légterű, tehát az ajtók környéke, ami a hagyományos peronnak felelne meg, nincs válaszfallal, ajtókkal elválasztva az ülőhelyes szakaszoktól. Mi lesz az eddig peronon dohányzókkal, randalírozókkal, hangoskodókkal? Vagy ezentúl mindenki kulturáltan fog utazni?
No meg ami már nem a gyártók hibája, hanem a helyi üzemeltetőké: hogy csendes, kihalt vasárnapi forgalomban miért kellett mindhárom motorkocsit egy szerelvénnyé összekapcsolva közlekedtetni, fogalmam sincs. Egy egységben legalább 100 ülés van és három ilyen egység volt összefűzve, jött, mint egy végtelenített piros magnószalag, csak jött és nem akart vége lenni. Megszámoltam, a mi kocsinkban összesen nyolcan ültünk. Ha ehelyett a három motorkocsit szétszedték volna és három külön vonatként indítják, az lett volna a normális. Nem mondom, hétköznapi csúcsidőben nagyon is jó lesz így összekapcsolva, mert talán akkor emberi módon lehet majd utazni reggelenként, sőt még pénteken délután is, amikor a diákok, heti beosztásban dolgozó munkások hazatódulnak hétvégére, meg hétfőn reggel is, amikor ugyanez a népréteg visszafelé hömpölyög a nagyvárosba.
És hogy vajon meddig lesznek ilyen szépek, tiszták és csillogóan tökéletesek ezek az ufóvonatok? Ki tudja? De ha elhessentem szkeptikus gondolataimat és eszembe jut egy nevelési alapelv, hogy tudniillik a környezet meghatározza a viselkedést, akkor hátha van remény. Vagy nincs.
Nagyon szép, most még nagyon tiszta, egyetlen lépcsőn kell fellépni rá, nincs szükség hegymászó mutatványra, az ülések ergonómiailag viszonylag jó felépítésűek (azért mondom, hogy viszonylag, mert az én derekamnak az a szűk harminc perc nem volt elég, hogy megítéljem). Nem rázkódik, nem zötyög, nyugodtan végig lehet menni akár kapaszkodás nélkül is az ülések között, nem dülöngél az ember jobbra-balra, klíma zúg benne, de ettől eltekintve csendes. Az ajtókat megállás után gombnyomással lehet nyitni - úgy valahogy, mint a környezetbarát buszokat kívülről. A szemben lévő ülések között talán picivel nagyobb a hely, mint a régi vonatokban, bár nem sokkal, mindenesetre ha egyikünk sem tehénkedik el, hanem normálisan ül, akkor talán nem ékelődünk bele egymás térde kalácsába. Fűtőtestek csak oldalt vannak, vagyis nem fordulhat elő, hogy egyenesen a gyehenna tüzén érezzük magunkat, amikor az ülések alól alánkperzselnek.
De! mert persze olyan nincs, hogy de ne lenne. Szóval a negatívumok: csomagtartó csak a fallal párhuzamosan van, ily módon jóval kisebb hely jut a cuccoknak, mint régen. Magasságra megfelelőek, befér egy nagyobb szatyor, táska állítva, viszont nagy méretű bőrönd fektetve semmiképp, mert ahhoz keskeny a polc és a koffer úgy lebillenne a kuncsaftok fejére, mint annak a rendje. Mivel pedig nincsen a falra merőleges csomagtartó, ennek következtében kabátakasztót sem tudtak máshová szerelni, mint a falra az ablakok mellé. Ez nagy hátrány, mert így az ablak mellett ülő utas fogja elviselni, gyűrni, lapítani a mellette ülő télikabátját, pufidzsekijét, miegyebét is a sajátján kívül.
Aztán: az egész szerelvény egy légterű, tehát az ajtók környéke, ami a hagyományos peronnak felelne meg, nincs válaszfallal, ajtókkal elválasztva az ülőhelyes szakaszoktól. Mi lesz az eddig peronon dohányzókkal, randalírozókkal, hangoskodókkal? Vagy ezentúl mindenki kulturáltan fog utazni?
No meg ami már nem a gyártók hibája, hanem a helyi üzemeltetőké: hogy csendes, kihalt vasárnapi forgalomban miért kellett mindhárom motorkocsit egy szerelvénnyé összekapcsolva közlekedtetni, fogalmam sincs. Egy egységben legalább 100 ülés van és három ilyen egység volt összefűzve, jött, mint egy végtelenített piros magnószalag, csak jött és nem akart vége lenni. Megszámoltam, a mi kocsinkban összesen nyolcan ültünk. Ha ehelyett a három motorkocsit szétszedték volna és három külön vonatként indítják, az lett volna a normális. Nem mondom, hétköznapi csúcsidőben nagyon is jó lesz így összekapcsolva, mert talán akkor emberi módon lehet majd utazni reggelenként, sőt még pénteken délután is, amikor a diákok, heti beosztásban dolgozó munkások hazatódulnak hétvégére, meg hétfőn reggel is, amikor ugyanez a népréteg visszafelé hömpölyög a nagyvárosba.
És hogy vajon meddig lesznek ilyen szépek, tiszták és csillogóan tökéletesek ezek az ufóvonatok? Ki tudja? De ha elhessentem szkeptikus gondolataimat és eszembe jut egy nevelési alapelv, hogy tudniillik a környezet meghatározza a viselkedést, akkor hátha van remény. Vagy nincs.
1 megjegyzés:
Minden óhajod így teljesüljön!
Megjegyzés küldése