Minél tovább él az ember, annál több a mélyre elásni való emlék, tény, történet, pillanat. Rohadt érzés.
6 megjegyzés:
Névtelen
írta...
valamiért biztosan így kellett, hogy legyen. legfeljebb még nem látjuk, nem értjük, hogy miért kellett így lennie (Te sem és mi sem, akik olvasunk Téged). a szitu egyébként nagyon is ismerős. együttérzek.
Endi, a pozitív emlékekkel (és hála Istennek, azok vannak többen) nincs is semmi bajom, sőt, pontosan ilyen emlék-cérnagombolyag érzésem van nekem is és ez nem is baj. A rossz, fájdalmas, megmásíthatatlan - na, ezeket nem lehet kibírni. Az elásásuk pedig úgy érzem, belülről rombol. (Freud bácsi elégedetten csettint most, ha lát bennünket, amint itt erről tárgyalunk :))) Egyébként pedig Apukád sorai gyönyörűek. Szabad tudni Róla valamit? ismert vagy "csak" amatőr költő volt-e?
6 megjegyzés:
valamiért biztosan így kellett, hogy legyen. legfeljebb még nem látjuk, nem értjük, hogy miért kellett így lennie (Te sem és mi sem, akik olvasunk Téged).
a szitu egyébként nagyon is ismerős.
együttérzek.
Endi, a pozitív emlékekkel (és hála Istennek, azok vannak többen) nincs is semmi bajom, sőt, pontosan ilyen emlék-cérnagombolyag érzésem van nekem is és ez nem is baj. A rossz, fájdalmas, megmásíthatatlan - na, ezeket nem lehet kibírni. Az elásásuk pedig úgy érzem, belülről rombol.
(Freud bácsi elégedetten csettint most, ha lát bennünket, amint itt erről tárgyalunk :)))
Egyébként pedig Apukád sorai gyönyörűek. Szabad tudni Róla valamit? ismert vagy "csak" amatőr költő volt-e?
Szia Childeharold, köszönöm! :)
Endi, várom az emailt! :)
és mindezek dacára tovább élünk...Téged ki s mi segít tovább?
Kacinka, mostanában nem tudok erre elég pozitív szemléletű választ adni. Akármi is segít, elég döcögve lökdös tovább, az biztos.
Megjegyzés küldése