Szerintem az élet

Azért az olyan szörnyű, hogy lassan semmi nem olyan, mint volt (na persze nem úgy értem, mint a bugyuta reklámban a nagytata, aki nosztalgiával majszolja a hagyományos ízű csipszet, mintha legalábbis gyerekkorában ilyennel traktálták volna). De tény, hogy már semminek se lehet örülni: sem a nyári napfénynek, mert ugye az ózonlyuk és a káros UV-sugarak, sem a kánikula után közelgő enyhülésnek, mert minimum özönvízzel és tornádóval jön, sem az élővilágnak, mert mióta ennyire felborult a természet egyensúlya, azóta a fűbe sem ülhetsz le nyugodtan, teli leszel kullanccsal, a hangyák hihetetlen szervezett közösségét sem csodálja már senki szívesen, mióta többemeletes házakban is képesek megkeseríteni az életet, meg aztán ma hallom, hogy a déli tájainkon talált madárinfluenzás házi szárnyasokat a közelben élő fácánok fertőzték meg. Eszembe jutott, hogy Juditék például mennyire élvezik, hogy az új lakóhelyük szomszédságában valódi fácánok tanyáznak - most akkor féljenek, vagy mi legyen? Már a látvány se lehessen mellékgondolatoktól mentes? Ez annyira borzasztó.
Lassan már tényleg lesz realitása annak az utópisztikus elképzelésnek, hogy az emberek más bolygóra költözzenek. Csak egy baj van. Mai ismereteink szerint ugyanis nincs számunkra élhető másik bolygó.