Az utóbbi években egyre erősebben érzem, milyen sok tekintetben megváltoztam, sokszor mintha nem is vállalhatnék azonosságot a 20-30 évvel ezelőtti önmagammal. Tizen-huszonéves koromban például rajongtam a francia sanzonért, de általában a francia könnyűzenéért - Jacques Brel, George Brassens, Juliette Gréco, Joe Dassin, Charles Aznavour, no meg a fő kedvenc, Gilbert Bécaud, "monsieur 100000 volt", ahogy akkoriban nevezték - értük bárhol, bármikor odaragadtam a rádió, tévé elé. Aztán eltelt az idő és ők feledésbe merültek, nálam mindenképpen, olyannyira, hogy ma már semmi nem vonz bennük, ha nagy ritkán hallok róluk, szinte fanyalgok: mit ettem én ezeken annyira? Már nem érint meg a szenvedélyességük, az a tűz, ami belőlük áradt, ha kiléptek a színpadra, idegen nekem az a világ, azt hiszem, kiöregedtem abból a lendületből.
Aztán ma egy blogban találtam egy linket: videó, melyen Bruno Pelletier énekel. Nem tudom, ki ez a Bruno Pelletier, mintha már hallottam volna a nevét, de többet nem tudok róla, talán kanadai. És a klipre rákattintva megragadott az éneke, sorban végigzongoráztam az összes ott elérhető videóját, van humora, hangja is, egyénisége is - mert a zene, az kell. Ha túlságosan mediterrán, ha túlságosan bohém, ha túlságosan szenvedélyes, akkor is.
Megvan még valahol a régi Bécaud-lemez, előkotrom és átveszem cédére. Maradjon meg, sisteregjen belőle Möszjő Százezer Volt viharosan és szenvedélyesen. Hátha visszafordul az idő kereke, nem nagyon, csak egy kicsit. Mert a zene, az kell.
Aztán ma egy blogban találtam egy linket: videó, melyen Bruno Pelletier énekel. Nem tudom, ki ez a Bruno Pelletier, mintha már hallottam volna a nevét, de többet nem tudok róla, talán kanadai. És a klipre rákattintva megragadott az éneke, sorban végigzongoráztam az összes ott elérhető videóját, van humora, hangja is, egyénisége is - mert a zene, az kell. Ha túlságosan mediterrán, ha túlságosan bohém, ha túlságosan szenvedélyes, akkor is.
Megvan még valahol a régi Bécaud-lemez, előkotrom és átveszem cédére. Maradjon meg, sisteregjen belőle Möszjő Százezer Volt viharosan és szenvedélyesen. Hátha visszafordul az idő kereke, nem nagyon, csak egy kicsit. Mert a zene, az kell.
3 megjegyzés:
Figyelj bikfic, én nem a sanzonokhoz szeretnék hozzászólni csak kicsit lemaradtam a blogokkal most olvastam, hogy korán ébredsz. Emlékezz vissza egy időben hajnalban irtam a Morgóba, én sem tudtam aludni. Ujabban napi 2 magnézium pezsgőtablettát benyomok, na persze nem szopogatva, és vekkerre ébredek fél 6-kor. Nézd meg mikor láttál tőlem hajnali irást.:) Elég régen. És azelőtt? Na látod.:) Igyál magnéziumot.Szia :) Morgómedve
P.S. Vasárnap este a fa mellett Rád mosolyogtam.:) Érezted? :)
Köszi, Morgómedve, ki fogom próbálni.
A mosolygást is éreztem, persze. :)
:-) Bizony a zene az kell! Garantáltan visszafordítja az idő kerekét! Ha nem is tartósan, de vissza-visszajön! :-)
Megjegyzés küldése