Rájöttem, hogy magam elől sehova nem tudok elmenekülni. Hiába akárhány ingatlanközvetítő, lakáscsere, munkába járás, nyüzsgés, hiába minden kényszeres változtatás és természetemmel ellentétes jövő-menő életforma, ezek mind teljesen érintetlenül hagyják azt, ami itt belül van. Mert ami itt belül van, az a baj és nem a bútorok, a függönyök, a tárgyak, a falak, vagy a lakcím. Akárhol lesznek ezután a falak, a tárgyak, ott is engem fognak körülvenni, és magamat nem cserélhetem le. Kedvezményes áron, értékegyeztetéssel és részletfizetésre sem. Zsákutca, rendes zsákutca ez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ez bizony nagyon nehéz. Évek kellenek hozzá és még akkor sem menekülhetsz, csak csendesedik a fájdalom. Valóban, lecserélhetsz mindent, de magadat és az emlékeidet nem.
Ezen bizony csak az idő segíthet. Persze el nem múlik, csak tompul.
Kívánok Neked karácsonyra időt, időt, időt!
Bikfic, meglátod, sokat számít az, ha máshol laksz! Most még sokmindent el sem tudsz képzelni, de az idő nem hagy minket "érintetlenül" ám!
Megjegyzés küldése