Szerintem az élet

Ma álmodtam először Anyuval. Nem volt nyomasztó álom, valahol voltunk együtt, volt valami cselekmény is, de már az ébredés után sem tudtam visszaidézni semmit. Szeretném azt hinni, hogy ez a javulás jele, mert ha nem, előbb-utóbb nagy munkája lesz velem egy tanatológusnak.

Reggel hétkor a katolikus rádióban elkezdődött egy műsor és amikor bekonferálták, azt gondoltam, ugyan mit érdekel engem egy Kovácsi Aladár nevű szülész-nőgyógyász orvos, olimpiai bajnok, akinek a nevét se hallottam eddig?
Aztán elkezdett beszélni és ottragadtam. Olyan derűsen, annyi természetességgel mesélt a gyerekkoráról, az életéről, felfogásáról, hogy nem lehetett nem odafigyelni. Ennek a sorozatnak egyébként "Séta bölcsőhelyem körül" a címe és már az elmúlt hónapokban is volt szerencsém néhány portréműsort meghallgatni belőle, élmény volt mindegyik.*

*(aki esetleg meghallgatná ezt a mai riportot, itt megteheti)