csütörtök, december 21, 2006

Ma délután buli volt a cégnél, szendvicses, sokféle-sütis, pezsgős buli, na persze csak szolidan. Jól éreztem magam, nagyon jól, hiába, így minden munkahelyet ki lehet bírni, amikor csak évente néhány alkalommal találkozik az ember a munkatársaival.
De az is feltétlenül megdobta a hangulatomat, hogy IgaziSzerelem, aki az utóbbi egy-két évben már igazi-barát-mivoltát sem éreztette, váratlanul normális lett, indítványára kiültünk a csendes folyosóra és nagyon jót beszélgettünk. Munkaügyben elfogadta a tanácsomat is és egyébként is úgy folyt a csevegés, mintha sose hagytuk volna abba, pedig már több, mint egy év óta csak száraz munkaemilek surrognak köztünk a virtuális térben ide-oda. Kicsit helyrebillent megint a világ egyensúlya, mert végül is ötvenen túl már nagy luxus elveszíteni egy barátot. De aki elveszett, megkerült, öröm van, jóság van, megkönnyebbült sóhaj van.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

amolyan szégyenlős karácsonyi ajándék az élettől :)

Névtelen írta...

Ahol nagy a szükség, ott a segítség! :) Örülök, hogy végre kicsit felszabadultan, jól érezted magad!!!

Névtelen írta...

És megkönnyebbült sóhaj van ilyet olvasni tőled :)
Engedd kicsit bújkálni benned az örömet!

Névtelen írta...

Kedves Bikfic, áldott Karácsonyt kívánok Neked!

"Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején."
(Zsoltár 20,2)

Szeretettel gondolok Rád:
kacinka

Ági írta...

Köszönöm a kedves bejegyzéseket!
Kacinka, köszönöm, Neked is legyen békés, boldog Karácsonyod!