Lassan vége az ünnepnek. Csend van és hideg. Egyre csak arra gondolok, hogy tulajdonképpen régóta nem volt amolyan meghittnek nevezhető karácsonyom. Vagy hiányzott belőle valaki, vagy az előtte, körülötte sistergő hétköznapok öltek el minden hangulatot, ami kedvessé varázsolhatta volna az ünnepet. Ez a szomorú tény, valóban, a gyerekkori szentesték kivételével nem is találok emlékeimben említésre méltó, szürkeségből kiragyogó karácsonyt.
Erre a logikára pedig azért volt szükségem, hogy valahogy el tudjam viselni az ideit - mert ugye, ha a többi sem volt olyan igazi, akkor nincs is akkora különbség. Na persze. Csak a csend, az a különbség.
De még pár óra és ez az ünnep is elmúlik. Nem lesz kis harang a jobb felső sarokban, nem villognak a fényfüzérek, pár napig szünetelnek a jókívánságok, csak a csend, az marad.
Erre a logikára pedig azért volt szükségem, hogy valahogy el tudjam viselni az ideit - mert ugye, ha a többi sem volt olyan igazi, akkor nincs is akkora különbség. Na persze. Csak a csend, az a különbség.
De még pár óra és ez az ünnep is elmúlik. Nem lesz kis harang a jobb felső sarokban, nem villognak a fényfüzérek, pár napig szünetelnek a jókívánságok, csak a csend, az marad.
1 megjegyzés:
És a barátok...
És ez nem is olyan kevés.
Megjegyzés küldése