Hazajött velem egy kép, nem is akármilyen. Először nem értettem, miért mondja a nagynéném, simogatva szemével az aranyfestékes keretbe foglalt, üveg alá szorított fotót, hogy "ezen még nincs rajta a Nándor". De akkor már végképp összezavarodtam, amikor pár perccel később azt mondta: "ezen már ott a Nándor". Miért mondja ezeket? - gondoltam és jobban odanéztem: hát persze! Nagyanyám dereka a karcsúra svejfolt kabát alatt árulkodóan vastagodik, ott van, ha nem is láthatóan, de már ott van a nemsokára világra születő Apám.
(Az igazsághoz tartozik, hogy Nagyapám tévedett: 42 éves még nem lehetett akkor. A kép ugyanis nem készülhetett később 1915 áprilisánál, mert Apu április 26-dikán született, Nagyapám pedig 1874 december 10-dikén, tehát legfeljebb 41-dik évében járhatott. Látszik, hogy nem közvetlenül a kép elkészülte után, hanem évekkel később írta rá azt a két sort (amikor már tudta, hogy 1918-ig tartott a háború) és véletlenül elszámolta magát.)
2 megjegyzés:
Fenyőágak - nagyon hangulatos. :) Kellemes a szemnek, kedves a szívnek!
Megható ez a kép nagymamádról és nagypapádról. Valóban, ha jól megnézi az ember, látszik, hogy édesapád is a képen van. :) Ritkaság, akkoriban nem lehetett megszokott az ilyenkor készült kép. Vigyázz rá nagyon! :)
Van valami misztikus az egészben, nem? Akkor még nem volt ultrahang, semmi, jószerivel el se tudták képzelni, milyen lehet egy magzat odabent, csak kihordták, megszülték.
És nagyapám milyen büszkén áll az egyenruhában! Akkor már volt négy gyereke az előző házasságából (megözvegyült, aztán vette el nagymamámat).
Megjegyzés küldése