Az ember lánya nem hozhat el mindent, nem foszthatja meg összes tárgyi emlékétől az egyetlen embert, aki még őrzi azt az időt, amit már senki más - az ember lánya tehát kiviszi a tárgyakat a napfényre, leteszi a tornác párkányára és lefényképezi ezt az évtizedek óta a falon függő kicsi képet, meg ezt az imakönyvet:
 |  |
A Krisztus-fejet valamikor régesrég Apám rajzolta. Az imakönyvet az egyik szerzője, Sz. Albin dedikálta Apámnak 1934-ben. Albin a templom kántora volt, Apám barátja, tőle tanult először orgonán játszani. Albin neve sok más névvel együtt ma a temetőben egy fekete márványlapra vésve olvasható, az emlékművet az 1944 őszén elhurcoltak és a Tiszába öltek emlékére állították nemrég.
3 megjegyzés:
Olyan nagyon jó Téged olvasni.
Az én dédnagymamám, akit sosem láttam, Szabadkán élt. Tán egyszer el kéne utazni arrafelé.
Jól tetted, hogy lelfényképezted, szép emlékek!
Köszönöm, Pamina, örülök, hogy tetszik.
Szabadkát érdemes megnézni tényleg.
Megjegyzés küldése