csütörtök, november 09, 2006

Merő önvédelemből ilyen képeket nézegetek így hajnaltájt, hogy elfelejtsem azt a tegnapelőttit, azt az utolsót:


Vagány, huncut ifjú hölgy volt az anyukám. Azon a szalmakalapos képen egy helybéli, udvarlásra nagy hajlandóságot mutató fiatalemberre mosolygott, akit aztán hamarosan "leépített", még mielőtt a fiú túl sokat képzelhetett volna. A vasutas egyenruha családilag adódott: nagyapám állomásfőnök volt és egy kamasz lánynak ki kellett próbálni, milyen érzés is "vasutyinak" öltözni. A sokszoknyás népviselet sárközi: nagymamám rokonai Őcsényben laktak, ott kapta kölcsön a ruhát. A padon ülős kép már Budán készült: ezen már Apura mosolyog eljegyzésük táján 1946-ban, a kép hátuljára ez van írva: "a te Kiskomádtól".

Ne botránkozzatok meg, de - megint csak merő önvédelemből - muszáj arra gondolnom, mit szólt apám tegnapelőtt odaát: "na, Édeském, te is tudtad, mikor kell ideérned, pont a nagy októberi cucilista forradalom ünnepén!"

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tényleg huncut vagánynak néz ki a képeken! Ági, az idő minden sebet - először érzéstelenít, aztán begyógyít. Te is megtalálod majd az "új" helyed a világban.

Névtelen írta...

Nagyon kedves, valóban huncut az Édesanyád ezeken képeken! Jó látni, szerintem boldog és teljes életet élhetett...
Nem tudom, csak gondolom abból, ahogy írsz róla. Ennél többet nem kívánhatunk az élettől. Az pedig, mint tudjuk, amint megszületünk, halad a vég felé. Az ilyen képek nagy vigaszt nyújthatnak az ittmaradónak! Jó orvosságot találtál, megnyugtatót.
Többet ér minden szónál!

Névtelen írta...

Ha nem haragszol, és le tudod hallgatni, megpróbálok küldeni 2 zenés imát a József A szinház Villon előadásából! Valamikor éjfél körül tán meg is kapod remélem!

Névtelen írta...

Ha nem haragszol, és le tudod hallgatni, megpróbálok küldeni 2 zenés imát a József A szinház Villon előadásából! Valamikor éjfél körül tán meg is kapod remélem!

Névtelen írta...

És írd majd meg azt is, mikor, és hol lesz a temetés!
Nem hinném, hogy el tudok menni, de gondolatban veletek leszünk: Andi és Zoltán