szerda, november 29, 2006
Hát elmúlt ez a nap is. Valami véget ért és valami kezdődik. Holnaptól jönnek a következő napok sorban, nekem pedig meg kell tanulnom élni bennük. Úgy is, hogy egész nap ugyanazok a tárgyak vesznek körül, mint eddig, meg úgy is, hogy nem menekülök el minden nap pár órára valamilyen ürüggyel valahová.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Morgómedve vagyok. Szia! Valóban, tegnap véget ért életednek egy szakasza, de az élet nem áll meg. Tuom a lehetőségek korlátozottak, de próbáld úgy alakítani új életedet, hogy nyugalmat, biztonságot és sok boldogságot is hozzon ez az új élet. Barátok már vannak hozzá, mint például én is. :) Ha bármiben segíthetek csak szólj! :)
Köszönöm, Morgó! nagyon kedves vagy!
Szerintem is jó társaság van a blogokon. Jó olvasgatni, beszélgetni vagy csak panaszkodni, tudva, hogy valaki kíváncsi Rád, a véleményedre.
Irjál sokat kedves Bikfic és mi kommentezünk:-) meglátod jó kis társaság gyülik össze Nálad nap mint nap. szavak.freeblog.hu
Kedves Bikfic,
ez a karifa, egy karácsonyfa, ami kicsi kb 50 cm, műanyag, felhúzható, és még zenél is. Anno a sokadik unokatesójától kapta Ausztriából. :) Jó, hogy vagy!
JjL, mondom, hogy rájöttem, de inkább legyen karácsonyfa, jó? :)
Gyere gyakran, mi mindig várunk, nem leszel egyedül! :)
Az élet..., hát igen, az megy tovább megállíthatatlanul. Menekülés? Önvédelem. Néha kell, hogy gyógyuljanak a sebek, aztán..., később..., amikor már nem fáj annyira, maradnak az emlékek és jó visszatérni hozzájuk.
Megjegyzés küldése