hétfő, október 23, 2006

Hiába volt az a tervem, hogy mielőtt még elkezdenék gondolkozni, bedőlök az ágyba és kialszom magam két hét után először, szóval, ez csak terv maradt, mert még most is itt vagyok, ténfergek a lakásban, felkapcsolom az összes villanyt és anyám szemét látom magam előtt, ahogy kétségbeesve markolja a kezem és kiabálja az orvosnak, hogy "ne engedje elmenni" - és ezt a bejegyzést nem hiszem, hogy valaha még egyszer el fogom olvasni, akármi is lesz ezután. Aludni kellene, mégis inkább aludni. És hinni kéne, nagyon hinni.
Miért is gyűlnek az ember életében azok a pillanat-emlékek, melyeket felidézve legszívesebben ordítva bőgni kellene?

17 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jobbulást, jó pihenést, hitet kívánok!

Névtelen írta...

Talán azért, mert egy lelkiismeretes rendes emberi lény vagy,aki igyekszik úgy viselkedni, ahogy jónak gondolja. AZért próbálj meg aludni, mert ha Édesanyád azt fogja látni rajtad, hogy tök lestrapált vagy, ezrét is fog aggódni. Nyugi!! Pusszancs!

Névtelen írta...

egyébként eskü, néha komolyan az segít, ha az ember jó alaposan kisírja magát.
a helyzeten magán nem lendít, de tüneti kezelésnek egész jó.

Névtelen írta...

Kedves Bikfic!
Sokat gondolok Rátok! Te próbáld kipihenni magad, gyűjts erőt! Anyukád most biztos jó kezekben van. Sok puszi!

Névtelen írta...

Imádkozom értetek!
Próbálj kicsit pihenni!
Isten majd megsegít!
A barátokra mindíg számíthatsz!

morci írta...

nem tudok mit mondani - csak ennyit, gondolok rád

Névtelen írta...

Én is gondolok rád

Névtelen írta...

Köszönöm szépen mindenkinek, nagyon jólesik, hogy itt vagytok és erőt adtok.

Borka írta...

Bikfic, naponta többször is itt vagyok nálad. Tudom, hogy nem tudsz róla, de mégis! - ilyenkor úgy érzem, hogy melletted vagyok, és valahogy segíthetek neked. Bár tudnék valóban segíteni!

Névtelen írta...

Bikfic drága, sokat gondolok rád...

Névtelen írta...

Köszönöm, köszönöm.

Névtelen írta...

Gondolok Rád, Rátok sokat. Bárcsak mást is tehetnék...

Névtelen írta...

Köszönöm, Judit!

andalgo írta...

itt.

Borka írta...

Én is itt, sokszor jutsz eszembe, vajon mi lehet veletek?

Névtelen írta...

Én is itt vagyok és sokat gondolok rád.

Névtelen írta...

Köszönöm szépen, mindjárt erőt veszek magamon és írok bejegyzést.