És tudja, és tudja, és tudja!!! Itt prüntyög előttem a kis pöpec külső winchester rack, elegáns mályvaszín metál teste van neki, villog rajta a kis lámpácska, hol pirosan, hol zölden, legszívesebben megsimogatnám, annyira örülök! Merthogy benne van a bedöglött gépből kioperált winchester és ez a jobbik gép látja ám a fájlokat rajta és szedegeti szépen által a saját dé meghajtójára, úgyhogy nincs veszve semmi, mindent megmentek pár perc alatt, aztán illa berek, nádak-erek, lehet továbblépni javításilag, de az már nem is annyira sürgős.
Ennek kapcsán (is) érdekes tapasztalatokat szereztem ma kies mezővárosunk IT-marketingje terén. Van itt nálunk kettő számtechbolt, én eddig csak a hozzám közelebb esőt ismertem, ezért ma is oda vezetett először az utam. Anyagiakkal feltankoltam, itthon összeírtam mindent, amit be akartam szerezni, gondoltam, mit nekem pénz, egyszer élünk, most aztán kifosztom a boltot. Kicsike winchestert bepakoltam a táskámba, hátha, esetleg, netán lenne helyette másik.
Na, az egyből nem volt. Ezen kívül még a következők nem voltak: külső winchester rack 2,5-es, laptophoz való csíptetős lámpa, hálózati kábelhez krimpelő fogó, külső floppy meghajtó, winchesterhez csatlakozó átalakító kétésfelesről háromésfelesre, usb infraport, valamint nem volt kétgigás flashdrive (kereskedelmi alkalmazott szerint amikor volt, nem vitte senki, mert nem tudnak mit tölteni rá - mondtam erre: de jó nekik...), és nem volt univerzális töltő laptophoz, melyben 19 voltos alternatíva is leledzik (kereskedelmi alkalmazott szerint vegyek a vas-műszakiban sima adaptert, na, gondoltam, édes fiam, ha a közönséges adapter jó lenne a laptopokhoz, akkor minden gyártó olyat csomagolna a többszázezres masina mellé, nyilván nem véletlen, hogy speciális adapter csomagol, tudod, mikor veszek a vas-műszakiban adaptert, balga gyermek...).
Amikor idáig jutottunk, bekövetkezett a hepiend, ugyanis mentő kérdésként feltettem a következőt: "És alaplaphoz gombelem van?" A válasz engem is meglepett, volt gombelem, 2032-es, olyan, amilyen kell. Így aztán fizettem 300 kemény magyar forintot és távoztam.
Egyenesen a messzebb lévő, számomra eddig ismeretlen boltba siettem, kiderült, nincs is annyira messze, mint hittem. És lássunk csodát, ott a cuccok kb. felét megkaptam, aztán miután kedvesen kicsodálkozták magukat, hogy én magam bütykölöm a gépet, még a magammal vitt winchestert is bevizsgálták. Igaz, hogy az ő gépük nem látta a rajta lévő fájlokat, úgyhogy majdnem formázta a fiú, de még időben rácsaptam a kezére (nem is igaz, csak szóltam, hogy azért azt mégse ,,,). Abban maradtunk, hogy ha van rajta adat, akkor az gáz, de ha leformázom, tudom tovább használni (most már persze tudom, hogy ez nem stimmel, mert valószínűleg a winchesterrel mégsincs akkora hiba, ha most is szépen töltögetem róla át a fájlokat, más lehet a bibi).
Hát, ilyen sűrű élményekben volt ma részem, ki is merültem benne rendesen. Most pakolja át a gép a Programok mappa utolsó fájljait, aztán elégedetten hátradőlök és a további megoldások keresését máskorra hagyom. Ja, és ezentúl mindenért egyenesen a messzebb lévő boltba megyek, ez csak természetes.
hétfő, szeptember 25, 2006
Kategória:
kényszerlakhely
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése