Érdekes, itt van mindjárt egy bejegyzés:
Május 9 - Szerda: Osztályfénykép ; A vád tanúja - Marlene Dietrich, Tyron Power
- Vagyis kiderül, hogy a nyolcadikos osztálykép, amelyen velünk együtt a tanári kart is megörökítették, május 9-dikén készült az iskola udvarán és úgy látszik, ugyanazon a napon moziban is voltam, mégpedig A vád tanúja című filmet láttam Marlene Dietrich-el és Tyron Powerral a főszerepekben. Az biztos, hogy nem tévéműsorról van szó, mivel csak szeptemberben vettünk tévékészüléket, tehát csak moziban láthattam a filmet.
A képen ott állunk fehér blúzokban (sokunk gallérja alatt fekete vékony bársonyszalag elöl masnira kötve, az volt akkor a módi), egyedül F. Éva vett fel matrózblúzt. Később, júniusban aztán már matrózblúzban ballagott az egész osztály. A tanárok közül, ahogy most elnézem, hárman éppen a következő tanévre "szerződtek át" a gimnáziumba, így aztán ott is tanítottak engem: Janka néni, az énektanár, Jutka néni, az oroszos és Nóra néni, a földrajzos. Az egész testületben csak egy férfi volt, az igazgató, mellesleg kémiatanár. Tehát pózoltunk ott az udvaron, a tanárok ültek, a középső sor mögöttük (köztük középen Nagy néni, a hivatalsegéd), mi pedig ott a hátsó sorban a kicipelt tornapadon egyensúlyoztunk. Itt megint úgy látszik, mintha én lennék a legmagasabb az egész bandában, de ez nem volt egészen így, mert Sz. Irén (balról a negyedik) nálunk egy évvel idősebb lévén, picit meghaladta az én centijeimet is.
A későbbi időkből nem sok osztálytalálkozóra emlékszem. Ötévest még tartottunk, nagy lelkesen elmentünk az iskolába, azt is tudom, hogy egy-két mama (akik iskolás korunkban is aktív szülői munkaközösségi potentátok voltak) vállalta a sütés-főzést a találkozóra. Jól elbeszélgettünk, ettünk-ittunk, de mindenki amolyan függő állapotban volt éppen - tizenkilenc évesen, túl az érettségin, tovább tanulva vagy dolgozva, vagy várakozva, hátha jövőre sikerül bejutni egyetemre, főiskolára - szóval, nem nagyon különbözött egymástól az életünk. Inkább egy jó kis traccsparti volt az egész.
Aztán legközelebb már csak a huszonöt éves találkozóra emlékszem. 1987 szeptemberében tartottuk a Liget étteremben, az iskolába már nem mentünk be, pedig az is ott volt pár méterre az utca másik oldalán. Eljött az osztályfőnökünk, Magdi néni és Jutka nénire emlékszem még, aki ott a fehér asztalnál letegeződött velünk. Mindenki nagyon megváltozott, némelyik lányra szinte rá sem lehetett ismerni és nem a külseje, hanem a szokatlanul más viselkedése miatt, gyerekek fényképei keringtek kézről kézre az asztal fölött, M. Donka elhozta a két kicsi gyerekét is, akik ott nyüzsögtek körülöttünk, Z. Icától megdöbbenve hallottuk, hogy már unokája is van - és a végén alig tudtam rászánni magam, hogy végre elinduljak. Emlékszem, valamilyen útépítési bonyodalom miatt épp más útvonalon járt a hetvenhatos és pont az étterem előtt volt az ideiglenes megállója - én pedig ott álltam a megállóban és rettentően fáztam. Ugyanis azelőtt pár nappal jöttem haza Reggio Calabriából, ahol egy hónapon át folyamatosan negyven fokos hőséghez szoktam, itthon pedig a normális szeptemberi vénasszonyok nyarában még hetekig majdnem megfagytam.
Volt aztán úgynevezett "búcsúkirándulás" is, háromnapos volt és a Törökmezői turistaházban szálltunk meg. Történelmi hitelességű bejegyzések következnek, szöveghűen:
Június 14 - Csütörtök: Bp. - Zebegény - Törökmező ; Vacsora: pörkölt krumplival, saláta
Június 15 - Péntek: Törökmező - Kisinóci turistaház ; Vacsora: csontleves, resztelt máj rizzsel, saláta
Június 16 - Szombat: Törökmező - Nagymaros - Visegrád - Vigadó téri hajóállomás ; Ebéd: csontleves, rántotthús krumplival, saláta, dobostorta, meggylé
Ez egy korabeli képeslap a turistaházról, melyet én küldtem onnan az itthoniaknak, gondolom, én előbb értem haza, mint a lap. Magáról a három napról csak emlékfoszlányokat tudok felidézni: például azt, hogy éjszaka alig aludtunk mi hárman, Erzsi, Éva és én, akik barátnők voltunk és az egyik emeleti szobába kerültünk, ahol végre jól kidumálhattuk magunkat a sötétben - mert villany volt ugyan, de talán agregátorról működött és éjszaka kikapcsolták, mindenesetre az biztos, hogy éjjel sötét volt a házban. Ezt aztán némely más szobabéli leányok a többiek ijesztgetésére használták fel és lepedőkbe burkolózva, huhogva járkáltak a folyosón, sőt ott azon az emeleti nagy, fedett teraszon is, na persze csak pár percig, míg a kísérő tanárnők le nem csaptak rájuk.
Arra viszont tisztán emlékszem, hogy akkoriban és ott tanultam meg - de legalábbis memorizáltam - Ábrányi Emil Magyar nyelv című versét. Ne kérdezze senki, miért éppen azt és miért éppen ott, nyilván épp a soros romantikus korszakomat éltem, de tudom, hogy a turistaház előtti nagy réten keresztülgyalogoltam, aztán egy csendes helyet találva leültem és ott magoltam a verset. Ma már csak ennyit tudok belőle: "Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged ajkára vőn, többé nem dobhat el" - de jó hosszú vers volt, az biztos.
Hogy miért írtam be a noteszba a napi menüt, fogalmam sincs, pedig nem voltam valami nagyevő, talán anyámnak akartam beszámolni róla és hogy el ne felejtsem, feljegyeztem, vagy meg akartam őrizni az utókornak - hát, ez várakozáson felül sikerült. Az például világosan kitetszik belőle, hogy csontlevesből jó termés volt abban az évben Törökmezőn. :)
A nyolcadikos tanév utolsó bejegyzése pedig ez:
Június 20 - Szerda: Évzáró - bankett
- Nos, ez az, amire egyáltalán nem emlékszem. Mert az évzáró, az nyilván a szokásos volt, csak annyi különlegessége lehetett, hogy mi épp akkor nyolcadikosok voltunk. De a bankett? Se kép, se hang, fogalmam sincs az egészről, még halvány emlék sem ugrik be róla. Egyáltalán: milyen bankett lehetett 1962-ben egy peremkerületi szolíd, konzervatív lányiskolában?
Ezzel a feledés homályába merült bankettel zárulnak a nyolcadikos tanévet érintő bejegyzések. Jött a nyár, egy-egy vasárnap odabiggyesztettem ilyeneket, hogy "Picivel sétáltunk, eső" és hasonlók (Pici a barátnőm volt), aztán minden üres, nyilván nyaralni mentünk, amennyire emlékszem, akkoriban Zamárdi felső volt általában a helyszín. Az se volt rossz. De arról majd máskor.
A későbbi időkből nem sok osztálytalálkozóra emlékszem. Ötévest még tartottunk, nagy lelkesen elmentünk az iskolába, azt is tudom, hogy egy-két mama (akik iskolás korunkban is aktív szülői munkaközösségi potentátok voltak) vállalta a sütés-főzést a találkozóra. Jól elbeszélgettünk, ettünk-ittunk, de mindenki amolyan függő állapotban volt éppen - tizenkilenc évesen, túl az érettségin, tovább tanulva vagy dolgozva, vagy várakozva, hátha jövőre sikerül bejutni egyetemre, főiskolára - szóval, nem nagyon különbözött egymástól az életünk. Inkább egy jó kis traccsparti volt az egész.
Aztán legközelebb már csak a huszonöt éves találkozóra emlékszem. 1987 szeptemberében tartottuk a Liget étteremben, az iskolába már nem mentünk be, pedig az is ott volt pár méterre az utca másik oldalán. Eljött az osztályfőnökünk, Magdi néni és Jutka nénire emlékszem még, aki ott a fehér asztalnál letegeződött velünk. Mindenki nagyon megváltozott, némelyik lányra szinte rá sem lehetett ismerni és nem a külseje, hanem a szokatlanul más viselkedése miatt, gyerekek fényképei keringtek kézről kézre az asztal fölött, M. Donka elhozta a két kicsi gyerekét is, akik ott nyüzsögtek körülöttünk, Z. Icától megdöbbenve hallottuk, hogy már unokája is van - és a végén alig tudtam rászánni magam, hogy végre elinduljak. Emlékszem, valamilyen útépítési bonyodalom miatt épp más útvonalon járt a hetvenhatos és pont az étterem előtt volt az ideiglenes megállója - én pedig ott álltam a megállóban és rettentően fáztam. Ugyanis azelőtt pár nappal jöttem haza Reggio Calabriából, ahol egy hónapon át folyamatosan negyven fokos hőséghez szoktam, itthon pedig a normális szeptemberi vénasszonyok nyarában még hetekig majdnem megfagytam.
Volt aztán úgynevezett "búcsúkirándulás" is, háromnapos volt és a Törökmezői turistaházban szálltunk meg. Történelmi hitelességű bejegyzések következnek, szöveghűen:
Június 14 - Csütörtök: Bp. - Zebegény - Törökmező ; Vacsora: pörkölt krumplival, saláta
Június 15 - Péntek: Törökmező - Kisinóci turistaház ; Vacsora: csontleves, resztelt máj rizzsel, saláta
Június 16 - Szombat: Törökmező - Nagymaros - Visegrád - Vigadó téri hajóállomás ; Ebéd: csontleves, rántotthús krumplival, saláta, dobostorta, meggylé
Ez egy korabeli képeslap a turistaházról, melyet én küldtem onnan az itthoniaknak, gondolom, én előbb értem haza, mint a lap. Magáról a három napról csak emlékfoszlányokat tudok felidézni: például azt, hogy éjszaka alig aludtunk mi hárman, Erzsi, Éva és én, akik barátnők voltunk és az egyik emeleti szobába kerültünk, ahol végre jól kidumálhattuk magunkat a sötétben - mert villany volt ugyan, de talán agregátorról működött és éjszaka kikapcsolták, mindenesetre az biztos, hogy éjjel sötét volt a házban. Ezt aztán némely más szobabéli leányok a többiek ijesztgetésére használták fel és lepedőkbe burkolózva, huhogva járkáltak a folyosón, sőt ott azon az emeleti nagy, fedett teraszon is, na persze csak pár percig, míg a kísérő tanárnők le nem csaptak rájuk.
Arra viszont tisztán emlékszem, hogy akkoriban és ott tanultam meg - de legalábbis memorizáltam - Ábrányi Emil Magyar nyelv című versét. Ne kérdezze senki, miért éppen azt és miért éppen ott, nyilván épp a soros romantikus korszakomat éltem, de tudom, hogy a turistaház előtti nagy réten keresztülgyalogoltam, aztán egy csendes helyet találva leültem és ott magoltam a verset. Ma már csak ennyit tudok belőle: "Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged ajkára vőn, többé nem dobhat el" - de jó hosszú vers volt, az biztos.
Hogy miért írtam be a noteszba a napi menüt, fogalmam sincs, pedig nem voltam valami nagyevő, talán anyámnak akartam beszámolni róla és hogy el ne felejtsem, feljegyeztem, vagy meg akartam őrizni az utókornak - hát, ez várakozáson felül sikerült. Az például világosan kitetszik belőle, hogy csontlevesből jó termés volt abban az évben Törökmezőn. :)
A nyolcadikos tanév utolsó bejegyzése pedig ez:
Június 20 - Szerda: Évzáró - bankett
- Nos, ez az, amire egyáltalán nem emlékszem. Mert az évzáró, az nyilván a szokásos volt, csak annyi különlegessége lehetett, hogy mi épp akkor nyolcadikosok voltunk. De a bankett? Se kép, se hang, fogalmam sincs az egészről, még halvány emlék sem ugrik be róla. Egyáltalán: milyen bankett lehetett 1962-ben egy peremkerületi szolíd, konzervatív lányiskolában?
Ezzel a feledés homályába merült bankettel zárulnak a nyolcadikos tanévet érintő bejegyzések. Jött a nyár, egy-egy vasárnap odabiggyesztettem ilyeneket, hogy "Picivel sétáltunk, eső" és hasonlók (Pici a barátnőm volt), aztán minden üres, nyilván nyaralni mentünk, amennyire emlékszem, akkoriban Zamárdi felső volt általában a helyszín. Az se volt rossz. De arról majd máskor.
1 megjegyzés:
A Vád tanúja csudajó film volt!
Ha lehet, majd még nosztalgiázzunk, jó? Iskolai emlékek stb.
Megjegyzés küldése