péntek, szeptember 15, 2006

Gyuri kollégánk tegnap este meghalt. Élt 57 évet.

Nem is olyan rég Ender felvidéki akvarelljeit nézegettük együtt. Nyugodj békében, Gyurikám!

(Thomas Ender: Az Árva folyó hídja Nagyfalunál.)

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

57 ev...Ebben a korban sokan meg feliveloben vannak, hol van meg a nyugdijkorhatar. Koran ment el a kollegad.

Epp ket napja irtam en is egy ismeros halalarol es temeteserol. Olyan szomoru tud lenni az ember, ha elveszit valakit meg ha az illeto a "nagyobb" kornyezetebol valo volt..

Ági írta...

Igen, nagyon szomorú ez, Gyurit nagyon szerettem, mindig azt mondtam, ilyen kollégából kellene még néhány, amilyen ő.
Viszont ő így járt jobban, mert soha nem lett volna belőle ép ember, már az elején megmondták az orvosok, hogy ha meg is marad, örökre megbénul. A még ép agyféltekéjét érte az agyvérzés, mert a másik félteke már a régi műtétje óta nem működött rendesen, úgyhogy gyógyulásra esélye sem volt.

Névtelen írta...

Nagyon sajnálom, szegény épp eleget szenvedhetett már!

Névtelen írta...

kedves bikfic, együtt érzek veled.
a gyuriban, már amit írtál róla, annak alapján én azt csodáltam, hogy olyan volt, amilyen, s hogy értéket teremtett.

Névtelen írta...

Szegény Gyuri, Isten nyugosztalja. Annyi volt mint én, 57 éves. De tényleg, talán jobban járt. Ha van mennyország, Őneki ott is előre köszönnek mejd a könyvek. Részvétem kedves bikfic. :(
Morgómedve

Ági írta...

Köszönöm, kedvesek vagytok.

Névtelen írta...

Részvétem, tényleg fiatal volt még a halálhoz.

Névtelen írta...

Minden haláleset elszomorít. Furcsa, hogy valaki nincs már köztünk, s a világ mégis megy tovább. Őszintén sajnálom.

Borka írta...

Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Nagyon fiatal volt a halálhoz, de ahogy írtad, jobb így neki. Már semmi sem fáj. Azoknak fájdalom, akiket itt hagyott, akik szerették és akiknek mindig hiányozni fog. Veled marad kedvessége, egész lénye, ha ránézel egy-egy szép könyvre...
Azért így is fáj, tudom.