vasárnap, augusztus 27, 2006


Ennek a templomnak égett le tegnapelőtt a középső nagy kupolája Szentpéterváron. Láthattuk a híradóban, amint a tűzoltás közepette az egyszerű hívek menekítették a berendezést, hordták ki a kegytárgyakat biztonságos távolságra az épülettől. Mint hallom, a falak is megroggyantak, így körülbelül két év kell a teljes újjáépítésre.
Nekünk is van bőven helyrehozni való templomunk. Igaz, nem égtek le, hála Istennek, csak éppen mindenki, akinek oda kellett volna figyelni, pusztulni hagyta. Például itt van mindjárt az Erzsébet-híd lábánál lévő Belvárosi templom, mellesleg Pest legrégibb épülete, mivel román-kori alapokra épült, aztán a gótika alakított rajta és csak jóval később lett a most látható barokk kinézete. A szentély megmaradt gótikusnak, ott vannak az oltár mögött a korabeli gótikus ülőfülkék. Szóval, épp eléggé műemlék, ha ez nem az, akkor semmi.
Évekig néztem reggelenként a hetes buszból, hogyan romlik ez a hatalmas épület. Egyre több helyen pereg a vakolat és ahol a vakolat sokáig pereg, ott hamarosan egyéb hiányosságok is keletkeznek. Mindig arra gondoltam, hogy lehet, hogy szabad ezt így hagyni? Megúszta annak idején az Erzsébet-híd építésekor felmerült ötletet is, mely szerint le akarták bontani, most meg hagyják tönkremenni? Aztán a múltkori rendkívüli vihar úgy megrongálta az egész tetőt, meg mindent, ami már eddig is romlásnak indult rajta, hogy életveszélyessé nyilvánították az épületet.
Ilyen volt a templom és környezete 1894 körül, amikor Klösz György lefényképezte:
Balra a piarista rendház és gimnázium állt, melyet csak jóval később, a 30-as években bontottak le, amikorra már felépült a piaristák új épülete kicsit odébb (ami aztán az ötvenes évektől kezdve a bölcsészkar lett). A jobb oldali ház az Erzsébet-híd építésekor tűnt el. A rendház és a templom oldalában is boltok vannak, igen, üzletek, sőt itt a placcon üres kirakodó asztalokat is látunk, piac volt ugyanis azon a helyen (a templom és a kufárok, ugye, nincs új a nap alatt ...).

Klösz korában viszont még biztosan nem ez az oltár volt a templom gótikus ülőfülkékkel karéjozott szentélyében, mert ennek a gyönyörű szárnyasoltárnak a képeit Molnár C. Pál készítette 1948-ban:
(Megéri ám rákattintani a részletekért, ha valaki még nem látta volna közelebbről. Én sokat nézegettem élőben nagyobbacska gyerek koromban, amikor minden vasárnap bezarándokoltunk a városba misére hol egyik, hol másik templomba, volt "belvárosi" korszakunk is, hajjaj, de még mennyire!)

Nincsenek megjegyzések: