Szerintem az élet

Igen tanulságos lakáshirdetéseket találtam éjszakai magányomban. Például egy 13 négyzetméteres (!) hetedik kerületi akármit, amiről ugyan azt írják, hogy egy szoba is van benne, ennek ellenére a feltett négy fénykép közül az egyik a házat ábrázolja kívülről, a másik a lépcsőházat, a harmadik és a negyedik pedig egy konyhát kétféle szögből, igaz, ezek közül az egyiken látszik egy nyitott harmonikaajtó és mögötte egy zuhanytálca, feltehetően az akar lenni a fürdőszoba. Hogy 13 négyzetméteren hova férne el egy szoba is, elképzelni sem tudom, gyanítom, hogy nem véletlenül nem fotózták le a nincs mit. Ja, a lényeg: mindezt 4,6 millióért.

Aztán találtam egy gyanúsan tökéletes 40 négyzetméterest a Galamb utcában 5 milláért. Amíg csak a listán jelenik meg, addig öröklakásnak mondja magát, de én már sejtettem, hogy találkoztam ővele hetekkel korábban és akkor se véletlenül volt ilyen olcsó, ilyen nagy és ilyen elit helyen - merthogy valójában bérleti jog átadásáról van szó, de ez csak a részletes adatok lekérése után derül ki. Azt hiszem, ha kicsit jobban megvakarnánk, tán még valami haszonélvezettel terheltségre is fény derülhetne, mert ha a Galamb utcában ekkora lakásra ilyen olcsón nem csapott le senki hetek óta, itt valami stiklinek muszáj lennie. Még némi mézesmadzagot is bevet a hirdető, amikor odaírja, hogy a ház Bauhaus stílusú - na, ez aztán baromira érdekli a vevőt, főleg az olyan vevőt, aki ilyen árért keres fedelet a feje fölé.