Az jó, amikor az ember, aki különben gátlásosnak született és ebből rengeteg baja volt régen, szóval amikor az ember találkozik valakivel, akivel távolról eddig is rokonszenvezett és az első pillanatban kiderül, hogy az a másik még annál is sokkal rokonszenvesebb, ezért aztán minden feszélyezettség nélkül, a legtermészetesebb módon tud azzal a másikkal csacsogni. Mindezt pedig teszi az az ember, aki gátlásosnak született és mondjuk, húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen találkozó akár csak ötlet-szinten is felmerüljön a gondolataiban. Akinek réges régen az is probléma volt, hogy az egyetemi menzán a gusztustalan pléhtálcával a kezében elvonuljon az asztalok előtt saját helyet keresve - nem azért, mert félt, hogy elejti a cuccot, á, nem, hanem mert azt hitte, mindenki őt nézi és ennek a gondolatától is kiverte a víz (egyébként a kutya se figyelt rá). Az ilyen ember nem találkozik idegenekkel, nem akar ismeretségeket - pardon, ez ma már mind múlt idő: nem találkozott, nem akart.
Az ember változik. Még az is, aki gátlásosnak született. Ha nincs szerencséje, bezárul, ha szerencséje van, kinyílik. De egyedül nem megy, kellenek hozzá a többiek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
:-))))))))
(én is nagyon kíváncsi vagyok mindkettőtökre, bizakodom is, hogy egyszer majd találkozunk és bár én nem születettem gátlásosnak, sőt, de megfelelési-kényszeresnek nagyon is, így én például egy ilyen találkozást azzal szoronganám végig, hogy vajon szimpatikus leszek-e élőben vagy milyen leszek.)
Nekem tudod, mi a problémám ilyenkor, legalábbis előre aggódósan? Hogy mennyire lesz meglepve a másik attól, hogy én milyen öreg vagyok (volt már ilyen tapasztalatom).
Azt a gátlást például még valahogy le kell vetnem, hogy ide, meg egyéb nyilvános helyekre nem teszek ki mostani fényképet magamról. Pedig ez hülyeség, mert aki már ismer, annak úgyse újdonság, aki meg ezután fog majd valamikor megismerni, az meg legalább nem lepődne meg. És egyébként is vállalni kell, ami van, végül is nem leszek fiatalabb és szebb attól, ha elbújok.
Na, jól mélyanalizáltam magam, jól meg is győztem magam elméletben.
nem is tudom, hogy én meglepődnék-e, én tudom rólad, hogy nem egy évben születtünk. :-)
a szépséged pedig úgyis a tekintetedet múlik, nem a korodon, nem a ráncokon, nem a kilókon. (mondom én, ki folyvást a ráncain és a kilókon parázik :-))
de fotót ide, bizonyám, szerintem is, ugyanez a véleményem a teóriádról! sosem értem igazán a rejtőzködőket, elfogadom, de érteni tudom.
Szia Ági!
Még most sem tudok belépni a szerkesztöbe igy nem is tudok irni a blogomban sajnos.
Már irtam mindenhova de senki sem
tud segiteni egysezerüen nem tudok belépni a szerkeztöbe.
Üdv Zoli.
Zoli, keress valakit otthon, aki a gépedre letölt egy legfrissebb Explorert, akkor menni fog. Lányod, nagyobb gyerekek, lányod barátai, ismerősök, valaki biztosan ért hozzá, nekem nincs más ötletem.
mit is mondhatnék... nekem is öröm volt ám.
amúgy pedig az sokszor nagyon jó dolog, hogy az emberek változnak.
:)
lappa: :)
:)))
Megjegyzés küldése