Szerintem az élet

Tegnap a Vágó-kvízben egy kuncsaft elszúrta nagyon, mert nem tudta, ki is az a patvarista. Én meg régi, rossz szokásom szerint elgondolkodtam.
Honnan is ismerünk ilyen szavakat? Hogy én honnan ismerem, azt tudom: Jókaitól, bizony. A patvaristát, meg a jurátust például az És mégis mozog a föld-ből. Aztán a dandy-t és a gentleman-t a Kőszívű ember fiai-ból. Tudom, tudom, ezek külföldiül vannak mondva, de egy hetedikesnek (mert akkor volt kötelező olvasmány a Kőszívű) teljesen mindegy volt, milyen nyelven van leírva, mégiscsak érteni kellett, mi fán teremnek ezek a szavak. Megkérdeztük, megértettük, megjegyeztük.
Vagy például a részvény, vagy a váltó. Ez utóbbival már nem emlékszem, melyik Jókai-regényben futottam össze, akármelyikben lehetett, de a részvény fogalmával biztosan tudom, hogy a Fekete gyémántok-ban találkoztam először. És arra is emlékszem, mennyire nem értettem a lényegét, sem abból, ahogy Jókai leírta részletesen a tőzsde és a részvények "működését", sem abból, ahogy apám próbálta nekem elmagyarázni ugyanezt. A váltó mibenlétét még ma sem értem tisztán, hiába, sose voltam közgazdász alkat.
Pár nappal ezelőtt az egyik szomszéd, kaszával a kezében azt mondja: "Levágtam itt a csóványost, nagyon megnőtt..." Nézek ám kifelé a fejemből, mit beszél ez itten, de igyekeztem okos képet vágni, ne lássa, hogy ez a gyüttment, városbú' szalasztott fehérnép azt se tudja, mi az a csóványos. Aztán persze kapcsoltam: míg le nem kaszálta, csalán nőtt azon a helyen, ergo, ezen a vidéken a csalánt csóványnak hívják.*
Nekem a Csóványos egy hegyet jelent, a Börzsöny legmagasabb csúcsát, ahol hatéves koromban jártam először és mindeddig utoljára. Akkor, az iskolakezdésem előtti utolsó nyáron Diósjenőn nyaraltunk egy parasztházban. A néni, akié a ház volt, kecskéket tartott, akiknek a tejét nem szerettem, hiába mondták, hogy egészséges, valamint mérges, ugatós, fekete kutyát is tartott, akitől nagyon féltem, sőt libák is voltak az udvaron, akik közül a gúnár folyton meg akart csípni, ezen kívül pedig a szobában, amit némi pénzért kiadott nekünk, rengeteg bolha garázdálkodott és keserítette meg éjszakáinkat. De ettől függetlenül szép nyaralásunk volt. A falu másik felében nyaraltak a barátnőmék, B. Mariék: János bácsi**, Mimi néni és a három gyerek, Mimi, Mari és Janika. Időnként találkoztunk velük és együtt jártunk kirándulni, így például a Csóványosra is velük indultunk. Útközben rengeteg élmény ért bennünket, többek között egy erdei tisztáson találtunk egy emléktáblát, amely arról emlékezett meg, hogy azon a helyen ejtett el valaki valamikor egy kapitális szarvasbikát. A két apuka persze rögtön magyarázhatta is nekünk, serdületleneknek, mi az, hogy kapitális (tudtak magyarázni, lévén, hogy tanár volt mindkettő). Aztán tovább menvén, ahogy emlékszem, mi, kicsik már elég türelmetlenek voltunk, akkor apám versenyt hirdetett: ki lesz közülünk az a szemfüles, aki legelőször meglátja a Csóványost? Szemfüles, kóstolgattuk ezt a szót, egyből ki volt adva a feladat és a cél, újult erővel baktattunk tovább, mind a négyen elsőnek akartuk meglátni a hegyet, főleg azért, hogy mi legyünk a szemfülesek! A Csóványost végül Mari látta meg elsőként, amit nagy örvendezéssel így kommentált: "én vagyok a fülszemes!"
Words, parole, paroles, слова, Worte .. .de inkább mégis szavak...

---------------------
* Előbb csóványosnak írtam, de gyanút fogtam, mi is a szó valódi alakja? Utánanéztem és hát persze, a csóványos az a terület összefoglaló neve, ahol a csóvány nő. Meg kell mondjam, javarészt szlovákiai magyar nyelvű oldalakon találtam rá a szóra, lehet máris levonni a következtetést: a Csóványos hegy se véletlenül lett valamikor Csóványos, nyilván a Felvidéken volt honos a csalánnak ez a népies neve, a hegy pedig a Felvidékhez ugyancsak közel van most is, régen meg országhatár se választotta el onnan.

** Ingadoztam egy darabig, leírjam-e, dehát leírom, nem titok ez: szóval, az említett János bácsi P. Balázs János nyelvész volt, akinek később, huszonéves koromban sokat köszönhettem, mert rengeteget segített a szakdolgozatom írásakor. Nagyon értett a magyar nyelv történetéhez, ez volt a szakmája, kódexek, régi magyar nyelv, gyönyörű területe a nyelvészetnek (számomra a legérdekesebb, esetleg a komparatív nyelvészet érhet még a közelébe)! Gyerekkoromban egy saroknyira, négy háznyira laktak tőlünk, akkor még csak ez a diósjenői kalandban részt vevő három gyermekük volt, aztán később, miután elköltöztek, született egy negyedik kiskoma is, Géza. Őt sokan ismerhetik, sokat szerepelt nyelvművelő műsorokban a tévében is, ma is van műsora a rádióban, tankönyveket ír - nyelvész lett, mint édesapja.