Szerintem az élet

A kövek tényleg nem szaladtak el tegnap óta, viszont reggelre olyan sok eső leesett, hogy ma eleinte nem volt nagy kedvem a kincsvadászathoz a vizes fűben (kullancsveszély, brrr!!!) és a sáros földön. De azért bevásárlásaimat, szelektív-hulladékgyűjtő látogatásomat (régi, elévült tudományos kutatásom többkilónyi terméke nyert ott végső nyugodalmat) és ebédvarázslásomat bevégezvén mégiscsak kióvakodtam az ásatási területre kicsit kapirgálni.
Jelentem, a feltárási stádiumban lévő út kissé elkeskenyedik és egy ponton kb. 15-20 fokos szögben jobbra kanyarodik. Amikor ezt felismertem, megálltam, a kapámra támaszkodtam és tekintetem a távolba révedt. Ugyanis azt kerestem, vajon hová vezethetett az út eredetileg? Az irány az udvar délnyugati sarka felé mutat, ott viszont egy régesrégi használaton kívüli faépítményen kívül semmi sincs. A faépítmény valamikor talán ól lehetett (mintha valamelyik szomszéd említette volna, hogy egyik elődöm kecskét tartott), hát, végül is építhettek egy utat az ólhoz esetleg, hogy ne kelljen a sárban odacaplatni naponta többször, ez elképzelhető. Eleinte ugyan azt gondoltam, a régi, komfort nélküli világ hagyományos udvari budijánál fogok "heuréka" felkiáltásokkal kilyukadni, de erre semmilyen jel sem utal.
Tehát most ott tartok, hogy van egy rusztikusan kialakított, vegyes kövekből álló utam, amely a kert vége felé megtörik és a semmibe vezet. Már ki is gondoltam, hogyan fogom kialakítani ezután a kertet, nagyon egyedi lesz, az biztos. Zöld fűben avantgard, sőt szürrealista, semmibe meredő, szélesen induló, majd elkeskenyedő és geometrikusan irányt változtató út, mely egy szabálytalan trapéz alakú és egy szabályos háromszög alakú felületre osztja a felszínt. De állj! vannak még feltáratlan, szűz területek, hiszen azt még nem tudni, a tegnap említett kőlap ott baloldalt mi célt szolgál és hogyan kapcsolódik az úthoz! Eme ásatás eredménye még jócskán beleszólhat kertrendezési terveimbe.
A kapámat ma megreparáltam, mert amikor leesett a feje, egyből beugrott, hogyan szokta apám ilyenkor elővenni a kisbaltát és miután akkurátusan visszaillesztette a vasat a nyélre, hogyan ütött néhányat a balta fokával a kapafejre, amitől az szépen visszaszorult a helyére. Úgyhogy immár semmi akadálya a további kincskeresésnek.
Még akkor is, ha kincsesláda helyett csak egy céltalanul kanyargó kövesút lesz az eredmény. Bele a semmibe. Ha úgy tetszik, tekinthetem ezt jelképnek is.