Szerintem az élet

Régen akadtam ilyen csemegére, mint most a napokban: van egy Index-fórum, ahol téglagyűjtők találkoznak, mégpedig pecsétes, címeres, védjegyes téglákat kutató, felderítő megszállottak. A fő-szakértőjük a kérdésemre egyből tudta, hogy az én Páty feliratú téglámat Hutera Márton gyártotta, sőt mindjárt képeket is mutatott, melyek közül az egyik pontosan megegyezik az én leletemmel.
Viszont ezen felbuzdulva tovább kutattam a köves úton és a kert sarkában lévő bontott téglakupacomban és találtam még négy különböző fajtát, majd pedig sikerült is beazonosítanom őket az említett fórumon található képek alapján. Eszerint három (mindegyik másféle) az Első Bicskei Téglagyár terméke, ellenben a negyedik az igazi nagy fogás, legalábbis az én szememben, az ugyanis úgynevezett Eszterházy-tégla, amiből szintén többféle létezik, az enyémen egy korona alatt két, hátával szembefordított E betű van.
Azért megnyugtató, hogy ebben a látszólag minden emberitől elidegenedni készülő világban vannak, akiket ilyesmi érdekel, lelkesít, fáradságot nem sajnálva kutakodnak, bontási anyagokat túrnak széjjel, egymással cserélgetik, ajándékozzák az egyes darabokat - meg egyáltalán, hogy egy törött, habarcsos faldarabban képesek meglátni a múltat, a száz-kétszáz-háromszáz évvel ezelőtt élt embereket (igen, épp az előbb láttam fotót egy 1740-ben készült tégláról!) és fontosnak érzik, hogy ezek a darabok fennmaradjanak. Megtudtam, hogy sokan beépítik a házuk, kandallójuk falába a talált különleges téglákat, de van, aki a kőkerítéséhez akarja felhasználni őket. Persze olyanok is vannak, akik kereskednek a leletekkel, de ez az elenyésző kisebbség.

Ezek a legújabb leleteim, a három bicskei téglagyári:










ez pedig az Eszterházy: