Szerintem az élet

A csúnya lány témáról eszembe jutott egy adoma, melyet a teológián annak idején a jogot előadó professzorunk mesélt, hogy némiképp felébressze a tespedt társaságot (a prof akkor még nem volt bíboros érsek, de jó fej volt). A történet azt példázza, mennyire nem lehet kívülről megítélni, kinek ki tetszik:
A faluban két fiatal házasodni akar, elmennek bejelentkezni a plébánoshoz. Megbeszélik a megbeszélni valókat, lefixálják a jegyesoktatás időpontjait, majd elköszönnek, de a plébános visszatartja a fiút, aztán amikor a lány kimegy, megkérdi a legényt: "Te Jóska, mi tetszik neked ezen a Marin? Csúnya ez a lány, nem találtál szebbet?" Mire a fiú: "Ej, plébános úr, csúnya, csúnya, de látná csak az én szememmel!"
Hát ez itt a lényeg: senki se tudhatja, ki mit lát szépnek a másikon, valami olyat, amit más senki nem lát rajta. Mindig ez a történet jut eszembe, amikor valaki - esetleg éppen én - azt kérdezi magában, ugyan mit eszik ez az X azon a Z-n? Sose tudhatjuk, hogy X szemével nézve mennyi érték van abban a Z-ben, amit csak X lát benne - ettől hívják szerelemnek.