A jó öreg Isaac Merritt Singer azt hiszem, forog a sírjában, ha látja, milyen nyakatekert módon oldják meg manapság az ő találmánya szerkezetét. Elég, ha csak annyit mondok, hogy pontosan negyven éve varrok, de életemben nem láttam még ilyen cérnabefűzést, meg alsó szál elhelyezést, mint amit az új csodagépemen tapasztalok. Még véletlenül se úgy van semmi berendezve rajta, ahogy normális embernek a kezére állna, nem is tudom, mennyi időmbe telt, mire legalább az alsó-felső szálakat képes voltam befűzni és még akkor se voltam biztos benne, hogy jól csináltam.
Mert láttam én már közelről igazi Singer varrógépet, van nekünk egy, most is itt díszeleg mellettem, legalább 80 éves valódi, állványos, domború fatetős, rajta arany betűkkel a Singer felirat. Még nagyapám vette a 20-as években hitelre, hogy majd a kislánya, ha felnő, milyen jól fogja használni. Aztán felnőtt a kislány, de bizony nem érzett hajlandóságot a varráshoz - azt hiszem, anyu meg se tanulta a kezelését, legalábbis én nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna rajta dolgozni gyerekkoromban. Amikor megszorult a családi költségvetés - márpedig sokszor megszorult - időről időre felvetődött az ötlet: adjuk el a Singert! Az ötlet mindig anyutól származott, apám pedig kitartóan visszaverte ezeket a támadásokat: azt már nem, a Singert nem adjuk el! És a Singer maradt.
Pedig a Singer már azelőtt is, hogy ők összekerültek, átesett néhány kalandon, például amikor anyu nagymamámmal kettesben egy budai pincében vészelte át az ostromot, azalatt a dunavarsányi házból sokan sok mindent széthordtak, többek közt a varrógépet is. Amikor aztán valamikor '45 tavaszán hazatértek, úgy kellett összeszedniük a saját berendezési tárgyaikat a környékbeli ismerősöktől, így például a Singert is valamelyik szomszédnál találta meg nagymamám (amikor erről meséltek gyerekkoromban, nem úgy tűnt, mintha csak megőrzésre vette volna magához az a szomszéd, hanem azt remélte, hogy a Singer gazdái nem fognak visszatérni).
Szóval, tudom, hogy néz ki belülről egy valódi Singer varrógép, sötétben, csukott szemmel is be tudnám fűzni rajta a cérnát, annyira egyszerű. Viszont ezt a modern Singert jelenleg még világosban is nehezen tudom kezelni, de nem adom fel, mechanikus szerkezet rajtam nem foghat ki. Már az is jó jel, hogy hosszas kísérletezés után ugyan, de végül helyesen fűztem be a szálakat és amikor kipróbáltam, szépen varrt a beste, meg kell hagyni. Majd összeszokunk, még akkor is, ha ennek a Singernek már nem sok köze van Isaac Merritt Singer találmányához.
hétfő, május 29, 2006
Kategória:
saját múlt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Amikor rákaptam a patchworkre, a foltvarrásra, nagyon gondolkodtam azon, hogy veszek egy uj csodamasinát. Nekem régi Singer van szintén. A modern tud gombot felvarrni, eltisztázni stb. De amikor összefutottam a varrógépszerelőnkkel, erélyesen lebeszélt róla. Amíg a régi Singer jól működik nem szabad lecserélni. Annál jobbat úgysem találok. Igaza volt, még most is jól varr! Sokat tudott az öreg Singer!
Persze, komolyabb dolgokat én is mindig a régivel varrtam, például télikabátot, műbőrt, műszőrmét, ilyesmit. De nálam annyira szűk a hely, hogy pillanatnyilag ki se tudom húzni a sarokból az öreget, nem lehet csak úgy előkapni, ha hirtelen varrni kell. Meg aztán kell ugye kell cikcakköltés, kell rükvercben is varrni, ilyeneket nem tud, sajnos.
Your site is on top of my favourites - Great work I like it.
»
Megjegyzés küldése